Csatlakozom Ayse-hoz, szerintem sem meghatározóan fontos egy-egy korai élmény, mint pl hogy császárral született vagy hüvelyi úton. (Ettől függetlenül úgy gondolom, ha 15% az indokolt császár, akkor mi a többi?) Szóval egy gyerek egyénisége nagyon sok tényezőből áll össze, a születés módja ebből egészen pontosan egy. Igaz, a császár sok helyen történik olyan körülmények között (altatásban, stb), ami hatással lehet a későbbiekre mint pl a szoptatásra, de még a szoptatás, ami hónapokig elhúzódó valami, sem olyan dolog ami szerintem önmagában meghatározó hatással lehetne a személyiségfejlődésre. Pedig azért jóval tovább tart, mint a születés.
Most ismerkedem egy új pszichológiai mércével, ami azt hivatott kimutatni, ki milyen szűrőn (sémán) át látja a világot. A feltevés szerint minden ember sémákon keresztül viszonyul a világhoz, de vannak olyan sémák, amik gyerekkori élmények hatására rögzültek, és a felnőttkorban már nemhogy nem segítenek, hanem még hátráltatják is az egyént a világgal való kapcsolatában. (Most nagyon általánosítok.)
Az érdekes ebben a tesztben, hogy feltevéseik szerint vannak olyan sémák, amik nem gyerekkori rossz élmények hatására alakultak ki, hanem pont az ellenkezőjétől: a túlzott óvástól, hogy a gyerek nem tapasztalta meg a normális határokat, fájdalmakat, frusztrációkat, ezért felnőttkorban sem tud velük mit kezdeni. Ebből én azt vontam le, igenis "edzeni" kell a gyerek lelkét, hogy vannak határok, vannak fájdalmak, vannak kudarcok, ezeket meg kell tanulni feldolgozni. Ha most megóvom tőlük, akkor csak később lesz rossz neki.
Csak hát borzasztó nehéz megtalálni, hol a határ, mert minden szülő persze óvná a gyerekét még a széltől is, csalódásoktól, boldogtalanságtól. Mint pl a kutacsvédő: én is aggódom, hogy Zsuzsa eldől, beveri a fejét, kiszúrja a szemét, betöri az orrát, stb. De ha sose tanulja meg hogy a padló kemény? Ez csak egy pár koccanás árán megy szerintem.
Na megyek mert ordít a kisasszony, aztán még lelki sérült lesz, a nem megyek érte. Vagy akkor ha túl hamar érte megyek.
Így legyünk okosak.
