Sziasztok!
Csak gyorsan jelentkezem
Szülinaposok, névnaposok, sok boldogságot, Syry, gratulálok az eljegyzésedhez.
Nomi!
Lehet a teszt nem volt értékelhető, de az orvosnál mindenképp kiderül mi van.
Monyó!
Kihagytad azt a verziót, hogy babát vársz és minden rendben van veled! Én ezt kívánom!
Narco!
Most már tudom ki az orvosod, ő adta be az EDA-t, nagyon rendes és ügyes volt.
Csak felületesen olvastam át az oldalakat, mert az utóbbiakat nem kaptam meg nyomtatva, és nem sok energiám volt erre. Egy valami azonban bántja a csőröm.
Bea!
Én is az az ember vagyok, aki nem ír mindenkinek, nem jegyzetel, hanem, ha van valami, amit szeretnék, akkor begépelem, és olyan is sokszor van, hogy a felét elfelejtem, amit írni szeretnék. Hovatovább ismersz, hogy a vérmérsékletem sem az a higgadt, egy valami azonban biztos, mindig a jószándék vezérel, és próbálok segíteni, ha tudok. Szegény Monyó az, akivel soha nem bántam kesztyűs kézzel, de ez azért van, mert nagyon szeretem, és tudom, hogy nem haragszik rám azokért, amiket írtam neki. Szóval nem tudom végül kiderült-e egyáltalán ki volt a nem válaszolós, megbántós, amennyiben én, akkor bocs, Isten látja lelkemet nem állt szándékomban. Ja és reméelm legalább négyszemközt tudattad a másik féllel, mert ez így hogyan is mondjam több mint érdekes, hogy egy egész topik fölött lebegteted a bűntudatot. Az pedig természetes, hogy egyes emberekhez ezért vagy azért jobban kötődök, mert pl. találkoztam vele személyesen a talin, vagy mert hasonlóak a problémái, és vannak olyanok, akiket nem szándékosan nem szoktam esetleg említeni, hanem mert így is úgy érzem, hogy sokszor vagyok avatatlan prókátor, és oda már végleg nem tudok mit kotyogni.
Másik oldal, hogy én számos esetben nagyon gyors segítséget keptam itt vadidegen emberektől, lelkileg és más értelemben is, köszönöm nekik, és mindenkinek, hogy ilyen összetartó ez a kis csapat. Ha úgy érzed máshol több törődést kapsz, akkor az bizonyára úgy is van, itt is jónéhány topik van mindenki máshol érzi jól magát. Én is írok a nyári babásokhoz is, de ott kevesebbet vagyok jelen, mert ez a topik számomra a number one!
LÁNYOK!
Mindenkinek nagyon köszönöm, akik gondoltatok rám, és szorítottatok értünk. Nagyon jól esett, hogy ott voltatok egy kicsit velem
Köszönöm az sms-t is, bocs, hogy csak annyit válaszoltam, de akkor pihennem kellett, mert fáradt voltam.
A szüléstörténet:
Reggel hétre kellett bemennünk, mert az előző napokban egyre romlottak az eredményeim. A frontnak köszönhetően nagy volt a zsongás a ctg körül, ezért mondtam Kofának, hogy ezt megúszta Stöpszli, ahol ennyi szülőnő van, ott én nem kerülök sorra
Persze utána fél órával elkészült a ctg-m, egyre magasabbra kúszott a vérnyomásom, és még rosszabb volt a vizeletem. Az orvos megállapította, hogy 1 1/2 ujjnyira vagyok kitágulva, de ezt más lazán két ujjnyisra tippeli, ezért megrepeszti a burkot. Erre én megkérdeztem, hogy mikor, mire közölte, hogy most. Ekkortól nem volt visszaút és kicsit a meleg folyadékkal együtt előntött egyfajta félelem és nyugalom elegye
Innentől rögtön ötperces fájásokkal indítottam, átestem az előkészítésen, és az őrzőben sétálgattam. Kofával beszélgettünk, néha nevetgéltünk, hogy na most mindenre fény derül a kilenc hónapi várakozás után. A fájások rendszeresen szépen jöttek 4-5 percenként. Majd elfoglaltuk a szülőszobát. Ekkor bejött két védőnő tanonc, hogy ők is benn lesznek, mert én érdekes eset vagyok, és hozzám küldték őket. Pár perccel később nagy hasznukat vettük, és nagyon aranyosak voltak.
A szülésznő ekkor bekötött oxitocin injekciót, amire a szervezetem úgy reagált, hogy lett egy kb. háromperces folytonos fájásom. Az orvos azonnal kihúzta az oxitocint. Ekkor szegény Kofa nagyon elgyengült, ez alatt a három perc alatt megjárta a tehetetlenség poklát. Az orvos szülésznő között lefolyt szembeszédből ő látta, hogy ezt nem kellett volna. Ekkor már sokadszor vérnyomást mértek, ami 170/110-re szökött, és a baba szívhangja sem volt megnyugtató, ezért döntenem kellett. Gyógyszer, aminek a vége lehet császár, de nem biztos, EDA, vagy császár, de kb. fél óra múlva, ha most nem döntünk biztos császár. (reggel, ha nem vagyok kétujjnyira kitágulva szintén császármetszés lett volna a vége
) Ekkor úgy döntöttem, hogy EDA. Az az orvos, aki adta, nem tudom, hogyan kb. 10 másodpercen belül ott termett és szúrt. Nem volt fájdalmas, és állítólag én is nagyon ügyes voltam. Ezt persze az első percektől ismételgették, de számomra csak akkor lett világos, amikor megtudtam, hogy mások nem tűrik ennyire jól a fájdalmakat. Akkor ott el voltam keseredve az EDA miatt. Lassan hatni kezdett, és szinte semmit sem éreztem, csak a gépen hallgattam Stöpszli szívét, és a védőnőtanoncok "szórakoztattak". Ott voltak beszéltek hozzám, Kofa fogta a kezem, és akkor éreztem, hogy bár nem ő szül de a felét legalább velem együtt végigcsinálja
Hihetetlen nagy segítséget jelentett ott. Az egyik lány leszaladt csokiért, hogy ne neki kelljen mennie
nagyon aranyos volt tőle.
Aztán jöttek a tolófájások, amiket nagyon intenzíven éreztem, és nem sokra rá már kinn is volt a babánk. Ezekben a pillanatokban én máshol voltam, emlékszem, hogy mondták a feladatokat, én pedig csináltam, de valahol lebegtem. Ez fantasztikus érzés. Hallottam, ahogy örvendeznek, hogy látszik a buksija, és hogy kis hajasbaba, aztán megszületett a BABA. Kérdezték, hogy mi a neve, én meg csak azt, hogy fiú vagy lány? Amikor mondták, hogy kislány, akkor egyből rávágtuk a nevét. Az én szemem is könnyes volt, meg Kofáé is, na meg ott volt a köldökzsinór, úgyhogy bármit mondanak, mi elhittük volna
A mellemre tették, olyan kis ragacsos volt, és csendes, csak pislogott a világra. Nagyon fáradt voltam, de elmondhatatlan volt az érzés, ami akkor kerített a hatalmába. Elvitték Kingát Kofa, meg a csecsemős, és engem ekkor kezdtek stoppolni, ami sajnos elég sokáig tartott. Visszajöttek a manócska meg Kofa. Ekkor tudatosult bennem, hogy mostantól anya vagyok és felelősséggel tartozom ezért a mázas kis csöppségért. Most hogy írok és újra átélem az eseményeket itt bömbölök a klaviatúra felett, szóval igen intenzív az érzés.
Visszagondolva, nagyon jó, hogy minden így történt, nekem biztosan ez volt a nagy könyvben megírva. Az orvosom nagyon rendes volt, és a szülés 80%-ában benn volt, ezért gondolom, hogy tényleg jobban oda kellett ránk figyelni. Pláne, hogy volt egy másik szülése is ugyanabban az időben. A szülésznő is nagyon rendes volt, tényleg le a kalappal előttük. Úgyhogy lányok mindenkinek aki a szülés előtt all, annak azt tudom mondani, amit Évi is szokott, hogy ilyenkor egy anya születik, és ott azokban a percekben, órákban egy olyan érzés, ösztön kerít mindenkit hatalmába, hogy higgadt(hangya) lesz, együttműködő, és az a fájadom, egy új embert teremt. Norwell, Éva, és akik jönnek a sorban ne izguljatok, nagyon ügyesek lesztek, és egy csodálatos élménnyel lesztek gazdagabbak!
A kórházi időszak az összeszokás kezdete, várnom kellett míg megindul a tejem. Itt tényleg inkább a szobatársakra lehet segítség terén támaszkodni, de nekem ezen a téren is szerncsém volt. A mozgás, ülés, most már teljesen rendben van, és furcsán karcsúak a lábaim
Még mindig dagad picit a bokám, de a többi feledtébb pipaszár!
Itthon si szoknunk kell még egymást, egyelőre a hasfájással küzdünk. Unique!
Én kitöröltem a címedet, de ha elküldenéd nekem mailben a homeós bogyeszt, meg, hogy hogyan kell szedni, azt megköszönném
Most nem írogatok senkinek sem külön, pedig lenne mit és szeretnék is, de sajnos időm, és energiám véges. Ha van időm, akkor benézek és jövök!
Addig is a neten itt találhatóak Kingáról képek:
http://kofa.smugmug.com/Family
Zsúka!
Mégegyszer köszi!
Mindenkinek szép napokat kívánok!
Juca
UI: Valér!
Köszönöm a dícséretet. Tudod neked tartozom. A mailedre, ami kb. egy éve jött nem válaszoltam. Azért mert fejbevágott, mert beismerem, hogy lózungokat és hülyeségeket nem akartam írni. Csak járt a fejemben, aztán itthon Kofával bizalmasan beszélgettünk. Sokszor gondoltam rád, imádkoztam érted, és valóban gyávaság, de nem tudtam mit válaszolni. Bízom benne, hogy rendeződött a helyzet, és most már egy új életet élsz. Kívánom a legjobbakat, hiszen egy jó embernek meg fog adatni, csak nem tudjuk az időt! Bízz magadban és az Istenben. Puszillak! Bocs, hogy ezt akkor nem írtam meg, ezért azóta is bánt a lelkiismeret.
Mit csinálok ezzel a sok hússal 
reméelm azért még elfogadod.
Nema 
PUSZI 
Kered?na jo,Kop...Monyo Ne remenykedj 
Remélem már jobban vagy és a kisfiad is!Jobbulást nektek! 
De örülök,hogy nem viselt meg!
Legalább is tiszta szivemből kivánom!
