Lányok!
Én is folyamatosan hezitálok hogy most igen, vagy most ne.
Teljesen össze vagyok zavarodva. Hosszan tudnám írni, milyen gondolatok keringenek a fejemben, csak egy kis ízelítő:
Ha várok, újra kezdhetem a negatív hüvelykenet mizériát. Megint várnom kell egy hónapot. Addig itt kell lennem a szar munkahelyemen, ahonnan ali g várom hogy távozzak (terhesség okán vagy felmondok).
Tudom, hogy lombikkal nem megy a gyerek megrendelésre, hogy van hogy sajnos nem sikerül, de egyszerűen már nagyon szeretnék haladni. Lehet hogy akkor sem sikerül ha most sürgetem, de már ráhangolódtam, csak ez a köhögés betett.
Ami pedig nagyon sürgetné, hogy rajtam pánikszerűen kezd elhatalmasodni a gyerektetlenség érzése. Három barátnőm terhes, sorra a kollégáim, a távolabbi ismerőseim és komolyan, mintha mindenki velem szeretné megosztani a hírt. Átlag kétnaponta tuti értesülök egy terhességről, de ma éppen már kettőről.
Ami még nagyon nehéz, hogy iszonyúan félek az újabb kudarctól. Nem szégyellem bevallani, mint ahogy azt sem, hogy felnézek Wishre, Hajnira vagy azokra akik már sokadszor futnak neki.
Tudom, hogy hozzájuk képest az én második próbálkozásom bakfitty, de azért abban biztos egyetértünk, hogy akárhányadik lombik is, ez egy nyomás rajtunk, ami alól mielőbb szabadulni szeretnénk, akkor is ha tudjuk, nem lehet sürgetni a dolgokat.
Ma meglátjuk, mit mond a tüdőgyógyász. Ha nem megy, abbahagyjuk. Igaz, amilyen béna vagyok, másnapra biztos jobban leszek akkor.
Lányok, elnézést hogy nyafizok. Ma ehhez van/lenne kedvem. Mert tele vagyok félelemmel, aggodalommal.
És tudom, hogy ezen egy hónap kihagyás sem segítene. Egyre inkább elhatalmasodni érzem ezt az érzést, nem csitulni.
Ja, és hiába még csak két napi szuri, de már mégiscsak bekavartam a hormonokkal a szervezetembe. Jó lenne ha nem lenne felesleges.
Ui: mostmár feltenném a kérdést, ki az a gurunéni? Pszichológus, vagy kicsoda?
Ui. 2: egyébként nemrég elmentem a pszichiáter nénimhez én is egyet beszélgetni. Õ azt mondta, mikor felvetettem, hogy talán azért viselem ilyen nehezen ezt a helyzetet, mert még nem fogadtam el a lelkemben, hogy nekünk csak lombikkal lehet gyerekünk. Erre azt válaszolta, hogy miért, ezt el lehet fogadni? Komolyan elvárnám magamtól, hogy elfogadjam. Ezt csak tudomásul venni lehet, maximum. És sajnos, az időnkénti kiborulások is természtes velejárói ennek a folymatnak.
Na eldugulok, még befagyasztom a hangulatot. Köszönöm hogy meghallgattatok. Mindig jó ide jönni.
. 
