Jó reggel minden kedves Nőtársam!!!
Mostanában csak olvasó üzemmódban voltam, mert minden nap beállított valaki hozzánk, hogy még egyben lásson. Mókás! Én még nem készülök szülni. De gáz, hogy nem rázhatok le mindenkit...
A szülésznő jól rám ijesztett pénteken, amikor NST-n voltunk. Megkérdezte be vagyok-e pakolva, mert szerinte ebből a 38. hét körül baba lesz. Néztem nagyot, vajon honnan veszi ezt, amikor nem volt egy darab fájásom sem? Mondjuk már jósolgatok minden nap, de ez nem jelent semmit. Állítólag rendesen dömping lesz a következő hetekben, annyi kismama vár szülésre az Uzsokiban. Pedig láttam az alapítványi szobát és annyira más és annyival szebb, mint a 6 ágyasok, hogy már mindenképpen oda szeretnék menni. De persze kicsi esélyét látom, hogy üres legyen éppen. Hacsak nem riasztja el a népet az ára.
Babettáéknak és Szandráéknak GRATULA!!! Olyan jó úgy feljönni a netre minden nap, hogy van újszülöttünk. Még hogy nem szaporodik a magyar!
Zsuzsófi, drukkolok neked, hogy meglegyen a baba péntekig! Még ha el is múltak most a fájásaid, tudod, hogy az egész pillanat műve.
Szisz! Micsoda kis hajas Katátok van! Tündér!
Eszti! Bence baba is nagyon szépen fejlődik. Már kész pasis!!!
Medike! Szerintem sem kicsi Eszti, mi hasonló méretekkel rendelkeztünk ebben a korban, 2160 g volt a 34. héten Pötyim. Ne hallgass a dokira most szerintem!
Már én is nagyon várom, hogy leszálljon a pocakom, mert kezd elviselhetetlenné válni a gyomorsavam. Gyakorlatilag pattogatott kukoricán élek. Bármi mást eszek azonnal elkezd marni a torkom, a gyomrom. Abban reménykedem, hogy ha leszáll a baba, akkor javul a helyzet.
Vas! Jobbulást Levinek! Bennem is bujkál valami, nyelem is a homeos bogyókat!
Nadine! Én látok azért különbséget!

Bár a dokidnak van igaza, nekem is a 34. héttől ugrott akkorát a pocakméretem, hogy a dokim is meglepődött.
Na megyek, mert még itt ülök pizsiben, csak fel kéne öltözni!
Most hogy vége a gátizom tanfolyamomnak, és be vagyok pakolva és tegnap volt utoljára a szülésig a védőnőm, kezd valóságosabbá válni, hogy hamarosan szülünk és néha be vagyok tojva. Furi, mert nem is a szüléstől félek, hanem hogy mi lesz előtte, hogy mikor indul el az egész, hogy fel leszek-e készülve, hogy Apa éppen hol lesz. ÉS főleg attól félek, hogy mennyire leszek önmagam, mennyire változik ilyenkor az ember, mennyire bújik ki önmagából? Ki tudja nem fogok én is úgy kiabálni, hogy NEM BÍROM TOVÁBB!!!, mint egyikőtök mesélte.
Na jó nem frusztrálok itt senkit tovább!
Puszi:
Barti
36+2