Sziasztok!
Elõször is nagyon-nagyon köszönöm a sok gratulációt és, hogy ennyire szorítottatok nekünk. Könnybe lábadt a szemem tegnap este amikor átfutottam a május 29-ei írásaitokat.
Az azóta babázóknak és babásoknak szívbõl gratulálok!!!
Sajnos az egy heti termést még nem tudtam rendesen átolvasni, csak végigfutottam, mert kíváncsi voltam, hogy a párom, hogy jelentette be a lánya érkezését. Nem volt hajlandó elárulni nekem a kórházban, azt mondta, majd elolvasom. CSak potyogott a könnyem amikor tegnap este elolvastam...
Szóval akkor a sztori:
Kedden reggel 9-re mentünk NST-re. Dóri nem akart mozogni, és a szívhang is "beszûkült" (nem reagált semmire, vagyis ha mégis megmozdult vagy fájás, keményedés volt akkor is csak 130-150 között ingadozott). Szóval emiatt az NST-t megismételtük, de az eredmény ugyanaz volt.
Ekkor az orvosom beküldött a kórházba, hogy ott csináltassam meg újra, majd csináljanak egy UH-ot, hogy milyen a flowmetria és, hogy mekkora lehet a baba.
Az NST ott is olyan volt, az UH szerint a BPD 95, a súlya pedig Kb. 4290 g, és még mindig faros. Volt 2 fájás, amit én abszolut nem éreztem fájásnak, csak a szokásos keményedésnek. Az ügyeletes orvos azt mondta, hogy be kell feküdnüm a szülõszobára megfigyelésre, aztán majd meglátjuk mi lesz, de az már tuti, hogy császár.
Ott CTG-re tettek kb. 1 órára. Semmit nem éreztem, csak a szokásos keményedéseket.
Du. 3 után bejött az ügyeletes orvos, aki megnézte a grafikont és azt mondta, hogy beindult a szülés. Ez részemrõl annyit jelentett, hogy 8-10 perces keményedéseket éreztem, egyeltalán nem fájt, de hát ilyen volt már nálam többször is. A doki megkérdezte, hogy mi a véleményem, neki vágjunk-e az éjszakának amikor esetleg bejöhet egy rendkívüli császár, szülések, aneztest kell esetleg várni a gerincérzéstelenítéshez, stb.
Erre én vigyorogva mondtam neki, hogy én nagyon nem bánom ha inkább elkezdjük a császárt. Szóval felhívtuk a dokimat és megbeszéltük, hogy 1 órán belül itt van.
4 körül elkezdtek elõkészíteni, közben odaért a férjem is, aki addig dolgozott. Én még mindig vigyorogtam, bár már inkább idegességemben.
Bementünk a mûtõbe, ott is a szokásos elõkészítés, aztán az elsõ vágás elõtt behívták a férjem, aki leült a fejemhez.
Matattak a hasamon, mi meg szórakoztunk a férjemmel kínunkban. 4.45-kor kicsit megijedtem, mert borzalmas nyomást éreztem a mellkasomban, nagyon nehezen kaptam levegõt. Szóltam is megijedve, de "felhomályosítottak", hogy ne izguljak, ez természetes mert most emelik ki a babát. 5 perc múlva 4.50-kor felsírt Dóri.
Látni nem láttam semmit és sajnos a férjem arcát eltakarta a maszk, de a szeme mindent elárult. Minden rendben...
Megkérdeztem tõle, hogy milyen, megvan-e mindene. Azt mondta, hogy csodálatos.
Dórit elkezdték egy másik asztalon rendbe rakni, amit én nem láttam, de a férjem elkezdett tudósítani. Ekkor mondtam neki, hogy menjen oda nyugodtan. Ne tudjátok meg, hogy repült, nem kellett neki kétszer mondani.
Visszajött és megmutatta a fényképezõn, hogy milyen is a lányunk, de ekkor már a csecsemõs is odatartotta. Sajnos csak pár másodperc volt, utána elvitték.
Eztán összefoltoztak, a megfigyelõbe vittek. Oda is bejöhetett a férjem, és kb. 1 óra múlva Dórit is behozták. Együtt csodáltuk szerelmünk gyümölcsét.
A lábadozás kicsit nehéz volt, és másnap reggel amikor fel kellett ülni, azt hittem, hogy sosem fogok újra szaladni, sõt felállni sem, de óráról órára jobb volt minden.
Elég volt ránézni erre a kicsi lányra, és mindent könnyebb volt elviselni. A fájdalmat, a sok-sok szurit, mert sajnos sokat kaptam, mert nagyon sok vért veszítettem.
Harmadik nap már tejcsi is volt, most meg már nem tudok lehajolni, mert azonnal csöpög.

Ennek persze Dóri örül, mert van kajcsi bõven.
Talán még a Virtuális Kisbarátnõjének, Sheila Melissájának is tudunk majd adni...
És hát azóta Dórikám nagyon jó baba. Nem akarom elkiabálni, de csak eszik, alszik, nézelõdik, sírni csak akkor sír, amikor éhes.
Az elsõ éjszaka szopizott este 11-kor aztán hajnal 4-kor már fel kellett ébreszteni, hogy egyen, mert egy kicsit sárga és erre szopizni és teázni kellene. Szóval felköltöttem, evett, aztán mint akit fejbevágtak, aludt reggel 7-ig.
Most mennem kell, mert ébredezik, de igyekszem minél hamarabb behozni a lemaradásom.
Sok puszi nektek, a nagypocisoknak kitartás, a végeredmény mindent elfelejtet...
Kata és Dórika (aki ma egy hetes

)