Na szóval, esti altatás...
Zsanci!
Írnál nekem arról, hogy nálatok hogy is van ennek a forgatókönyve??? csak azért Téged kérdezlek, mert nálatok van hasonló helyzet, azaz egy kicsi meg egy pici(már amennyire egy egyéves fiatalember picinek nevezhető

), aki szopival alszik el...
Ma is sikerült ugyanis teljesen kibuknom, és tök lelkifurdalásom van, hogy a gyerekeim úgy alszanak el, hogy az elalvás előtti utolsó (na jó utolsó előtti, mert azért a végére lenyugszom

) emlékük az az anyjukról, hogy őrjöng...
Doni nagy nehezen elszuny a szopin, erre épp abban a kritikus pillanatban, amikor a kiságyba helyezném, Petra a kis csicseri éles hangjával kérdez/mond/követel valamit, hiába kérem előtte, hogy csendben, halkan, mert ha Doni elalszik mellé tudok bújni és mesélek...nem, ő épp pont akkor...persze Doni felébred, de nem ám úgy hogy kettőt járkálok vele és visszaalszik ,hanem teljesen éber, vigyorog, gajdol, ficánkol...Petra már tök álmos, odaülök az ágy mellé Donival az ölemben (mert ha a kiságyban hagyom begurul), de ekkor meg Doni nem hagyja elaludni Petrát...kapaszkodk fel az ágyába, vigyorog rá, dumál...aztán persze mindig lesz valahogy, általában úgy, hogy mindkettő édesdeden elalszik, csak annyi feszültséget szül így ez az egész...ja, és mindehez hozzátartozik, hogy a szombat és a vasárnapot kivéve az esték 95%-ában egyedül csinálom végig ezt az egészet, mert Apa még dolgozik ...(Nyanyitól meg azért mégsem várhatom el, hogy ilyen sokáig itt legyen minden nap)....
Persze a megoldást én magam is tudom: sokkal lazábban kellene hozzáállnom az egészhez...

...lám megintcsak elég volt valamit kiírni magamból, ahhoz, hogy meglássam a fényt...
B.