Doris!
Õszintén sajnálom a történteket, átérzem a fájdalmad. Tudom nagyon nehéz időszak elé nézel, de biztos vagyok benne hogy a gyerekek segítségével, a pozitív hozzáállásoddal és azzal a hatalmas erővel ami benned rejlik, feldolgozod idővel a történteket.
Õ mostmár jó helyen van és fentről vigyáz rátok.
Mimóza!
Igen, ennyi ember mellett nem egyszerű itthon dolgozni. Mindig irígykedem Apára, hogy ő csak úgy simán, reggel becsukja maga mögött az ajtót és nyugodtan teszi a dolgát a munkahelyén zavartalanul. Már mondtam neki, hogy néha majd beviszem a gyerekeket és meglátjuk neki hogyan megy majd így a munka.
A déli munkánál általában behúzom a sötétítő függönyt, mindenkinek adok enni, pelcsi csere, stb. és általában pihennek amig dolgozom. Dávidnak beteszek ilyenkor egy általa kiválasztott DVD-t halk hangerővel.
Néha persze eltolódik az etés, közbejön esetleg egy pelcsicsere is, stb...
A délutáni munka közben viszont már rendszeres a hangzavar, a nyüzsgés, akkor már mindenki itthon van és hol Dominika hozza az angolt, vagy az irodalmat, hogy nézzük át, vagy éppen eszébe jut megbeszélni halaszthatatlanul milyen cipőt nézett ki magának, stb.
Aztán Apa is elkezdi mondani, hogy mi történt napközben és Dávid is hozza a legújabb MegaBloks-os építményét hogy milyen klassz lett, aztán Jázmin jön egy unikornisért és egy kis ölelésért-pusziért.
Közben pedig Márknak is eszébe jut, hogy megéhezett, vagy jó lenne egy kicsit sétálni, beszélgetni, esetleg a kiságyból kijönni picit a többiek közé.
A fürdetés utána van, mert 19:00 után még javában játszanak...
Általában a két kicsit én fürdetem, Apa pedig Dávidot. Sokszor a vacsit is Õ készíti el és a mosogatás is az ő feladata ilyenkor. Hihi!
Dominika a szemét kivitelét vállalta el.
21:30-kor még a kicsik esznek is, viszont így átalusszák simán az éjszakát.
Persze Dávid is megéhezik, Õ is kap még valami könnyűt pluszba.
(A közös vacsora 18:30-kor van.)
A lényeg, hogy a munkával minél gyorsabban próbálok végezni, nehogy közbejöjjön valami ami miatt sokat csúszna a leadás.
Csilla!
Igen ez a nehéz, hogy miközben tudjuk mi a lenne a megoldás, mégsincs elég energiánk még ehhez is.
Én általában mindig direkt figyelek ezekre az apró kis kedves gesztusokra. Hiszen úgyis annyi minden teendő jut minden egyes napra, miért ne férne még bele ez is? Ezen már igazán nem múlik... Ettől nem lesz több a szabadidőm és nem leszek még fáradtabb.
Igazad van, szerintem is mindenkinek kellene naponta legalább 1 óra amikor tényleg csak kizárólag magával törődik zavartalanul.
Én pl. szívesen elmennék szoláriumba, szaunába, úszni, edzőterembe. Számomra ez az igazi feltöltődés.
Aztán ha már nagyobbak, akkor Apával közösen színházba, felolvasó estekre, stb. is, persze ezt mondjuk havonta 1-2 alkalommal esetleg...
A ruhacsere klassz volt! Még jó hogy Dávid szólt, hogy Anya, már adtál rám bugyit!
Nem tudjátok hol lehet olyan hálót vásárolni, ami a Kölyökparkban is van?
Az emeleteságy köré szeretnék ilyet tenni, hogy Jázmin éjjel nehogy esetleg Márk kiságyába átdobjon valamit, amig én alszom.
Vadvirág
Jobbulást a kis hurutosnak
