Én is a kétágyasra szavazok!
még akkor is, ha elég sötét volt a szobatársam, és azért inkább a szomszédba mentem át beszélgetni felvilágosult Neettel
szegény szobatársamnak a lánya iszonyú sokat sírt, iszonyú nagy hangon, főleg a borsófőzelék után, amitől azért jó sok kisbaba sírt (mert sajna nincs külön koszt a szoptatós anyáknak) de minket a sírás cseppet sem zavart. Istók SOHA nem ébredt fel rá! azt mondani se kell, hogy én sem
néha még segítettünk is egymásnak a csajjal, pl ágyra felszállásnál - ápropó, sámlit vigyetek, mert gátsebbel felemelkedni arra a magas ágyra, úgy, h közben a ded a kezedben, az nem piskóta!!!
csupán enyhébb nézetkülönbségeink voltak, pl a szellőztetés miatt, meg h rá akart beszélni, hogy 3 óránként szoptassak (neki be volt állítva az alarm a telefonján), meg h előtte-utána mérjem a gyereket - de a mérleg meg qva messze volt...
szóval ez se volt annyira vészes
a köv. szobatársam, mert közben volt egy váltás, már nagyon cuki csaj volt, nagyon édes és csendes Lili babával! neki meg én segítettem, mert már voltam olyan jó állapotban
na és persze, mint említettem, a szomszédban ott volt Neet, akitől még mindig nem érkezett meg a levelem

de várok még, ha mondja...
és ott volt Blaye is, akit akkor még nem ismertem, csak azt gondoltam róla, milyen szemtelenül sovány egyből szülés után!
szóval semmi indokát nem látom az egyágyasnak, kivéve persze ha nagyon durva a szobatárs, esetleg nyomulós, rikácsolós, vagy pálpusztait hozat be a családdal, de valahogy a folyosón nézegetve a többi SztImrést, egész normális csajok voltak, jólszituáltak stb. mintha az uccáról nem mehetne be akárki szülni, aki oda tartozik... - lehet, h nem is megy?