jó éjt
batty

2005.09.13 22:11
!
,
)
, 

. Egyre nagyobb a gyerek, egyre több a súrlódási pont. Tuti anyósod az a típus, aki mindenbe bele fog szólni, akár kérdezik, akár nem.
.
. Ezt a "luxus"-t én is csak anno engedhettem meg magamnak, most összehasonlíthatatlanul jobb a gyermekágyas időszakom... egyszerűen nincs időm még arra sem, hogy napjában 2x letusoljak, pedig tudjátok, hogy milyen kellemetlenségekkel jár ez a pár hét... 2005.09.13 22:18
, remélem az enyém nem fog már szülés után 3 órával ott tobzódni...
), hogyha megsértődik, mert tudom hogy igazam van és valahol a párom is tudja, ezért ő nem is sértődik meg...
2005.09.13 22:21
erről beszélni, talán ha hétvégén lemegy a rendezvénye, utánna.
egy picit,a kitisztogatott járókában


2005.09.13 22:29
!!! 


2005.09.14 04:27
2005.09.14 06:38
2005.09.14 07:19
Többieknek meg mennek a drukkok a szüléshez!
2005.09.14 07:36
2005.09.14 07:41
hát ő szerintem próbálkozott lelkiismeretesen
hátha sikerül neki!
remélem feldobtalak
2005.09.14 07:48

2005.09.14 08:58
2005.09.14 09:02

gondolom, de látnotok kellett volna, milyen boldog volt, mikor hÍzni kezdtem terhesen és folyton idióta megjegyzéseket tett a bunkója...
teszel Kornélról képet? ők egy méretben
születtek Lillával ugye? hát igen,kivéve a lábacskáik közti dolgokat
kispocok
2005.09.14 09:39

2005.09.14 09:42
Itt a rossz idő, pont olyan mint a kedvem, bár akkor még az eső is kéne hogy essen, de hála a Jóistennek legalább az elmarad úgy látom.
Volt sírás-rívás részemről, meg persze előtte egy gigantikus ordítozásom a párommal anyós előtt, (és leginkább miatta). Persze ő csak lehajtott fejjel ült itt, nem szólt volna a fiára, hogy hagyjon már békén, főleg mikor kicsi fia közölte, hogy takarodjak a lakásból!! Na akkor fakadtam ki, és bár megfogadtam, hogy a babával a pocakomban nem üvöltök, de akkor már nem bírtam. A saját lakásomból talán nem nekem kéne eltakarodnom. Na mindegy, miután kiüvöltöttem magam rájuk b@sztam az ajtót, majd' kiszakadt a helyéről és elmentem itthonról anyuhoz. Ciki volt, mert a kert végében a kapualjban összefutottam a közösképviselővel, aki szegény teljesen rémült szemekkel nézett és mondta, hogy próbáljak megnyugodni, nem szabad most így felizgatnom magam. Persze ott már szakadtak a könnyeim, még szerencse, hogy anyuék 2 sarokra laknak, így csak pár tucat ember láthatta, ahogy potyogó könnyekkel gigapocakkal loholok az utcán
Muris lehetett. Apukám nem volt otthon, úgyhogy anyunak elsírtam a bánatomat, amit nem kellett volna, mert tudom, hogy neki ez mennyire fáj ilyenkor napokig, de nem bírtam. Nagyon remélem, hogy egy ilyen hisztérikus sírás nem árt meg a babának, igyekszem elkerülni az ilyen helyzeteket, de tegnap nem sikerült. Azóta nem nagyon szólok a páromhoz, csak ha ő kérdez, akkor sincs benne sok köszönet, bár leginkább megint nem rá vagyok mérges, hanem az anyósra, de mindegy, egyre mennek.
Bocsi.
Én is megcuppantgatnám a pociját! Olyan kis aranyosak vagytok, ahogy alszotok! Anyós témához én már tényleg nem szólók hozzá, részvétem. Ilyenkor pont ez hiányzik még az ember életéből. Ha már nem segít, legalább húzna el a picsába.
2005.09.14 09:58
2005.09.14 10:09
2005.09.14 10:21
2005.09.14 10:34
de nem mertem..
meg ilyenek.
a 62-es rugikhoz.
nekem Lilla ma iszonyúan nyűgös!

mi az a buckalakó?Naaa nem vagyok aaaaz!2005.09.14 10:39
Én sajna nem tudlak bemenni meglátogatni, de lehet nem is bánod most.
MILYEN kis naivnak tűnik most már az üzenetem Megannak, hogy jöjjenek a látogatók, mert uncsi a kórházban. Akkor még aluszékony volt a baba, bennem pedig pörgött az adrenalin. Mióta hazajöttünk, a hátam közepébe kivánom a látogatókat, és vannak ám tapintatlanok, pl egy családi ismerős jött tegnap és itt kopogott nekünk az ablakon éppen a maratoni szopi közepén (földszinti és utcára néző a lakás), és mindenáron bejött. Nem vagyok egy konfrontálódós tipus, de akkor megmondtam neki, legközelebb legyen szives telefonáljon mielőtt "beugrik." David is türtőztette magát, de azért azt ékes magyarsággal elmondta neki, hogy nem akar udvariatlan lenni, de az ablak nem ajtó, ne azon kopogjon, inkább csengessen be. No mindegy. Remélem nem lesz belőle örök sértődés, de tkp már nem is igazán érdekel.
2005.09.14 10:47
2005.09.14 11:12
Én nem tudom mi lesz velem szülés után, de most biztos, hogy a nap nagyobbik %-át átsírom. Szegény Lilit sajnálom közben, és ettől persze még jobban rámjön a sírás. Tiszta gyagya vagyok már. Mindig is lelkis voltam, de ez most már azért számomra is tűrhetetlen. Biztos nektek is volt olyan kiskorotokban, mikor mondjuk anyukátok leszídott, mérges volt, és nem mehettetek oda hozzá odabújni és elmondani, hogy mi a baj, hiszen pont vele vesztetek össze. Persze lehet hogy nektek nem volt ilyen. De mikor a párommal összekapunk akkor ez a legrosszabb, hogy úgy odabújnék hozzá és elpanaszolnám neki a bajomat, de hát ha egyszer ő a bajom, akkor nem lehet. És ettől olyan iszonyúan egyedül érzem magam. Nekem ő a világon a legfontosabb, meg most már a baba. De olyan rossz, mikor rájövök, hogy neki nem én vagyok. Tegnap is végül is ezen buktam ki, hogy az anyja az első. Meg saját maga. Én meg mintha ott se lettem volna. Megbeszéltük, hogy elmegyünk megrendelni a hűtőket, amire anyukámék adtak pénzt! meg hogy bevásárolunk még egy pár dolgot szülés előtt itthonra. (ásványvíz, mosószer, stb.) De mondta, hogy ő olyan beteg, még menjek oda az ágyba és simizgessem a fejét. Amit persze meg is tettem, és akkor csörgött a telefonja, anyuci volt, hogy menjenek vásárolni. Mert előtte való nap már ők megbeszélték. Ezt úgy adta elő nekem a párom, hogy miközben felugrott az ágyból, fülig érő szájjal mondta, hogy gyere, megyünk anyuval vásárolni, valami szekrényeket. 5 perc alatt el kellett készülnöm, meg még rendet is kellett rakni, mert ha anyuci utána még be akar jönni, akkor nehogy már ebbe a kupiba jöjjön! Ehhez hozzáteszem, hogy én reggel 10-kor elmentem itthonról és kb. 1/2 2 volt, mikor hazaértem, ő persze egész addig aludt. Na mindegy, kimentünk anyuci kocsijához, aki teljesen meglepődött, hogy én is jövök. Persze a párom ült előre, én mászhattam be hátra a pocakommal, mert ugye hátul nincs ajtó. A végén a Plusz-ba mentünk bútorért!? amiről kiderült, hogy igazából nekünk vett valami polcot, a szekrényt magának veszi, csak kell a párom, hogy bepakolja a kocsiba, mert ő ugye nem bírja el. Közben vagy 6x mondta, hogy nála nincs pénz, csak amennyi a két bútor, úgy nézelődjek! Mintha kértem volna, hogy ő fizessen. Kb. fél óráig voltunk bent, nem is nagyon vett semmit egyik sem, mert 2 méterenként megálltak, beszélgettek 5 percet, és így tovább. Én meg ott álltam egyedül mint a hülye és azon gondolkoztam, hogy végül is én minek is kellettem ehhez tényleg. Na mindegy, a végén elindultunk haza, persze megint én ültem hátul, még a kiszállásnál sem segített volna a párom. Még anyós is kérdezte tőle, hogy nem segít-e kiszállni, én meg mondtam, hogy á, ilyen neki nem jut eszébe. Aztán persze a csomagtartóból kipakolván a bútorokon kívül, amit a párom hozott, mindent az én kezembe nyomott, mert ugye anyuci nehogy már cipeljen! Ja, és persze közben az is kiderült, hogy nem is megyünk mi már sehova aznap, hiszen bevásároltunk! Vettünk 1 kg krumplit, 1 kenyeret, 1 csomat hagymát, 8 zsemlét, párizsit és egy pár cicakaját kóstolónak. Ez volt a bevásárlás! Ráadásul úgy volt, hogy még anyuhoz is beugrunk, mert nálam maradt valami, amit délelőtt együtt vettünk. Na mindegy, befele menet anyós mondta, hogy ő csak egy kis vizet kér, meg egy kávét és akkor mehetnek is át hozzá, hogy a párom összeszerelje neki a kis szekrénykéjét. Erre a párom kérdezi, hogy ugye van víz! Mondom, nincs, hiszen azt akartunk venni ma többek között ugyebár.
2005.09.14 11:23
de a babó még nagyon fent van
2005.09.14 11:43
Rettenetes dolgokat írtok! Mindig tudtam, hogy óriási szerencse, hogy olyan messze vannak anyósék is, anyukámék is. / durván 300 km /. Így igazán ritka az összezördülés miattuk.
Jónéhány órán keresztül hagytam lázasan, hadd pusztuljanak a gonosz bacik, akik az én kincsemet zaklatják! Aztán annyira elkezdett sírni, nyűgösködni, hogy végül kapott Panadolt / egyébként a láza nem volt vészes: 38,8, és órákig nem mozdult semerre/, majd elaludt, 11-kor ébredt nevetve, azóta huncutkodik, játszik, láza nincs. Remélem, ennyi volt, utálom, ha beteg. Kicsit fáj a torka, lehet, hogy bekapott valamit. Délután mennem kell CTG-re így nem akarom magammal vinni, még kéne valakit találnom, aki idejön hozzá. 2005.09.14 12:35
2005.09.14 12:48
2005.09.14 14:42
Nyugi, az 5 perceseket észre fogod venni, az a ritkább, hogy valaki nem érzi.
2005.09.14 15:19
2005.09.14 16:15
2005.09.14 16:26
2005.09.14 16:36
2005.09.14 16:52
)- elmegyek a babával együtt,ha nem érzem itt jól magam.
ezt meg még csórón is biztosÍtanám valahogyan! 
nehéz neki is, mert itt is anyós a hibás
nekem se a velemszületett ösztöneim súgják az etikettet... 

) 
2005.09.14 17:19
2005.09.14 17:51
)
2005.09.14 18:02
és amúgy is minden apróságon elbőgöm magam, de ha még okom is lesz rá...
mjdnem azon is bömböltem egy sort, hogy láttam magam előtt,ahogy ott állsz a nagy pociddal a boltban,meg cipeled a szatyrokat,miközben a ...anyósod fújja az arcodba a füstöt...

de komolyan!
pedig te annyira vágynál rá
inkább gyere netezni jó?!!! 


2005.09.14 18:06
2005.09.14 18:14
. Nagy-nagy drukk.
. Mindenki leírja, hogyan kell nagykönyv szerint csinálni (mondjuk a szopit is), de aztán jön az általános megállapítás: könyveket kidobni és egymásra hangolódni. (Bocs: kicsit olyan mint a szex, nem? Ott is hiába olvasol, egymásra figyelve lehet a legjobb dolgot kihozni
.) Szóval hajrá! Meglesz az összhang, Zsuzskó megmutatja mit szeretne, Te meg alkalmazkodsz az igényekhez.
. És képzeljétek, nagy-nagy radarozás eredményeképpen a doki bácsi kicsi puncit talált
. Szóval valószínű, Pálma babánk lesz
. Azért még megpróbálok a férjjel fiúnevet is egyeztetni tartalékba. Egyébként hogy megy ez: a felvételnél kell bemondani a nevet, vagy szülés után félkómásan????
. 2005.09.14 18:15
2005.09.14 18:42

Vissza: Gyermekek / magzatok kor szerint

