2005.04.05 12:56
Szerző: meli27
Sziasztok!
Esélyem sincs visszaolvasni, de remélem mindenki jól van!!!
Régebben megírtam a szüléstörténetemet, bemásolom ide:
3-án be kellett feküdnöm a klinikára a pathológiára... na, az a 2 nap szörnyű hosszú volt, állandóan hallgatni a többi kismamák rémtörténeteit, akik szülésvisszatartáson voltak. Nagyon-nagyon örültem neki, hogy 5-én úgy döntött a picikém, hogy magától kiindul, mert EST/OPT vizsgálat lett volna, amit nem akartam elfogadni, emiatt rámnyomták a bélyeget, hogy "szar" anya vagyok, és : "azt akarom, hogy a magzatom meghaljon!!!" Ezen nagyon-nagyon kiakadtam, úgy éreztem 2 nap túlhordás még tényleg nem indokolja az oxitocinos terheléses vizsgálatot... CTG rendben volt, flow is, a magzatmozgás is rendben volt, szóval ezért úgy döntöttem, hogy elhalasztom a vizsgálatot.
Aztán hála 5-én hajnalban (lehetett úgy 4 óra körül) arra ébredtem, hogy fáj egy kicsit a hasam, kb. annyira, mint amikor meg akar jönni. Elkezdtem reménykedni, "könyörögtem" a picinek, hogy induljon el. Aztán el is aludtam, 5-kor jött a lázmérőzés, még mindig éreztem a kicsi hasfájást, de már nem aludtam vissza, mert tudtam, hogy jön a takarítás, aztán 6.30-kor az első vizit is. Ágyban maradtam azért, csak 6 után mentem ki WC-re, és amikor visszanéztem a klotyóba akkor láttam, hogy távozott a nyákdugóm!!! Iszonyatosan megörültem a hírnek. Kimentem a folyosóra egy nővért keresni, hogy tájékoztassam. Találtam is egyet, aki közölte, hogy: "az nem baj"! Mondtam neki, hogy: Tudom, csak gondoltam szólok! Mondta, hogy mindjárt ideér a vizittel az éjszakai ügyelete orvos (Dr. Sári). Vizit után megvizsált, közölte a nővérrel (miért is Velem), hogy kísérjen le a szülőszobára. Az mondta, hogy akkor pakoljak össze, mert 1.4.4.4. lettem, meg szivárog a magzatvíz. Ekkorra már 20 perces fájásaim voltak, de nem voltak vészesek! Ekkor már 7 óra elmúlt, felhívtam a férjemet, aztán anyut, ő szólt a tesómnak, hogy jöjjönenek be. Aztán a szülőszobán előkészítés (kúppal), aztán amikor megérkezett a férjem beengedték hozzám egyből. Ekkor már tudtam, hogy szóltak a fogadott dokimnak, aki nemsokára meg is jelent. Én éppen a folyosón sétáltam, és odajött, hogy:"Elnézést kér, de sajnos családi összejövetel miatt nem tud részt venni a szülésemben, ezért átadna egy másik dokinak".... A másik dokival pár perc múlva visszajött, bemutatott neki, aztán elviharzott. (Utólag egy cseppet sem bánom, hogy nem a "fogadott" dokim vezette le a szülést!)
Az orvos megvizsgált, mondta, hogy szépen halad a szülés, de azért javasolna egy kis fájdalomcsillapító injekciót, nem azért mert annyira fájtam, hanem mert ez egy keverék, és segít a méhnyak "eltünésében" is. Egyre sűrűsödtek a fájások, de én próbáltam fent lenni amennyit csak lehetett, mert közben azért néha monitorizálni is kellett, ez kb. 20 perc CTG volt. A doki közben sokszor bejött, érdeklődött hogy vagyok. 11 körül megint jött, mondta, hogy mivel már eléggé rég óta szivárog a magzatvíz, ezért 1-kor, max. 2-kor bekötne antibiotikum infúziót. Közben a fájások nem nagyon erősödtek, csak sűrűsödtek, de viselhetőek voltak. Aztán megint jött egy szuri, na, ez után már érezhetően erősebbek voltak a fájások, szívtam a gázt amikor fájás volt. Bekötötték az antibiotikum infúziót, lecsorgott, aztán 3 óra fele (a pontos időt nem tudjuk, pedig kimentem anyuékhoz pár percre az ajtóba dumálni) még kimentem pisilni. Visszamentem, kaptam egy kis Oxitocint is az infúzióba, meg sót, mivel előtte este óta nem ittam semmit, persze a szülés alatt mondták, hogy saját érdekemben ne igyak, nagyon ki voltam száradva, még jó, hogy vittem szöllözsírt, azzal kenegettem a számat. Innen már gyorsan meglett Rubikám, bár nagyon lelassult az idő, mivel 3.10-kor közölte az orvos, hogy még van a mellső falon egy kis méhszáj, így 5 (!) fájást el kellene szuszognom... meg is próbáltam, de nem sok sikerrel, mivel 3 után már annyira éreztem, hogy szakadok szét (szerintem székelési ingerhez köze nincs a tolófájásnak, max. annyi, hogy annyira fáj, hogy majd beszarsz), ekkor mondta, hogy oké, lábzsák, lábtartó, borotválás, és akkor hajrá, nyomjunk. Sokat kellett nyomnom, egy-két fájás kellett hozzá, hogy ráérezzek hogyan is kell a levegővel bánni, préselni. Aztán gyors gátmetszés, és már láttam is Rubikám feje már kint is volt. Mondta a doki, hogy fogjam meg a kis fejecskéjét, és szedjem össze minden anyai erőmet. Aztán azt hiszem még 1 nyomás volt, aztán már csak húzták ki belőlem a picikét. Tényleg minden fájdalom megszünt egy pillanat alatt. A köldökzsinór még nem volt elvágva, rámrakták, megsimogattam! Aztán a férjem elvágta a köldökzsinórt, és elment a picikével fürdeni, öltözködni. Közben megszületett a méhlepény, amin minden rendben volt, és megfélceltek. Tök érdekes volt, direkt megnéztem, mert kíváncsi voltam rá nagyon! Szülés és rendberakás után kb. 20 perccel át lehetett menni a megfigyelőbe, ahova hozták Rubent, megciciztettem! Fantasztikus élmény maradt meg a szülésről bennem, bármikor bevállanék még egy ilyet! :-)))) Hiába volt kb. a 8 óra vajúdás, a legrosszabb azt hiszem - hogy szomjas voltam... Szóval semmi rossz nem volt!!!!
15.50-kor született meg az édes kisfiam!
4. napon hazaengedtek bennünket, az első éjszaka elég húzós volt, nem aludt a picike egy percet sem, végig sírta az éjszakát, aztán reggel 5-kor elaludt. Azóta az éjszakák eléggé jók szerintem. 3x kel, és cicizünk. Én egy kicsit kialvatlan vagyok, de ez a dolog vele járója... bíztatom magamat, hogy olyan nagyon gyorsan elillan ez az idő (már több mint 4 hete szültem) és próbálom kiélvezni a dolgok sava-borsát.
Lottika is annyira gyorsan "nagylány" lett, pedig Ő is csak most született.
Rubent Lottika nagyon szereti, amikor itt vannak mindig puszilgatja, meg a cumit akarja benyomni a szájába amikor sír. Szóval nagyon édesek együtt!
Sziasztok, mindenkinek kellemes további szép napot, élvezzétek ki a kellemes időt, mivel hétvégére már hűvösebbet mondanak.
PUSZI
Meli