Szia, Panndi!

Suliügyben ugyanúgy vagyok, mint te: hogy ezt minek bonyolítják-parázzák ennyire túl? Felénk (is) tiszta extázisban van a legtöbb anyuka, hogy jaj, a 3 suli közül melyik és vajon hogy nézett a tanítónéni, és elég erős-e a nyelvoktatás -- és nem mondom, h ezek (ha nem is mind, de) nem fontos szempontok, de én képtelen vagyok ezen hosszan enni magam. Majd megy a gyerek a környéki iskolák egyikébe, aztán meglátjuk, milyen lesz. Ha nem válik be, szenved tőle stb., akkor kitalálunk valamit.
Petihez: teljesen megértelek, és nem biztos, hogy abból, amit most leírok, bármi vigasztalni fog, inkább csak elmesélem (részint persze írtam itt erről): Ádi 17 hónaposan indult el, dévényezés 3 hónapig volt, azt hiszem, kb. 7-8 és 10 hónapos kora között. Úgy tudom, 18 hónapos korig kell elindulniuk legkésőbb. Persze a stabil állás ez előtt van.
Folyamatos betegségek: nekünk volt egy ilyen rejtélyes időszakunk Ádi 1 és 2 éves kora között, paksamétányi lelet, fura szerzet pulmonológusnál tett körrel mint záróakkorddal: Ádi folyamatosan beteg volt, rendszerint légúti valamivel, de sosem jött rendbe, ezerféle antibiotikum, már csaknem sírtam, hogy minden hónapban más és más gyógyszer. Aztán hirtelen jobban lett. Hogy ez örökletes valami volt és/vagy pszichoszomatikus betegség, esetleg a (mint az elköltözésünk után kipakolva kiderült) totál penészes lakás váltotta ki nála, nem tudni. Ugyanez bélrendszeri nyavalyákkal: kórház többször, eredmény, biztos tudás semmi.
Gondolok rátok sokat, Petikének a legjobbakat kívánom!