Iszonyatosan fárasztó. Ármin jól viseli a kiruccanásokat, leszámítva, hogy -- úgy tűnik -- nem hajlandó másutt szopizni, csak pár kortyot (nyilván ezer dolog érdekes). Csak itthon meg a nagyinál tudunk, alvások előtt, összebújva. Ez engem elszomorít, mert így már tényleg csak 1-2 órát tudunk bárhová elmenni, ölben-kocsiban-babamamaszobában sem szopizik (jobban meggondolva, itthon sem, kizárólag az ágyon összebújva). Na de a kimozdulás egy dolog, a másik, hogy a melleim begolyóznak a kb. 6 órás mellőzéstől...
Hát láttam már egyszerűbb gyerekeket az enyéimnél.
Vindo, a karnis a kinyitott szárnyas ajtóhoz lesz, ami a nappaliként egybenyitva használt hall és a mi háló-dolgozónk között van. Ezt az ajtót csak behajtani tudjuk (meg kéne szereltetnem, hogy csukható legyen), plusz üveges, így minden fény bejön a hallból. Ezt most orvosolnám egy sötétítőfüggönnyel, később meg remekül használható színházas játékhoz pl. (mi legalábbis gyerekként a szárnyasajtós rokonnál erre használtuk, pedig ott függöny sem volt).
Éljenek a medencéző ifjak, nekik van igazuk. :-) Gyerekként mi is kiskádban nyomtuk az udvaron. Meg sokáig lavórban fürödtünk, amíg nem volt fürdőszobánk. Ma is emlékszem a fehér-kék zománcos nagylavórra, abban ücsörögtem a konyhában minden este, kb. mint Mazsola a dézsában.
Maggie, Bercónak csók a smiley-kért















