Halihó!
Alig fél órája ébredtem. Eléggé későn jöttünk haza tegnap. Egyébként is rohantunk egyik helyről a másikra.
A délelőtti sportos program jól elhúzódott, fél kettőkor értünk haza, akkorra már Szoboszlón kellett volna lennünk. Én úgy tudtam, hogy délig lesz a program.
Egyébként jól szervezett volt, csak hosszú. Megúsztuk eső nélkül, viszont a szél úgy átfújt, hogy még este is majdnem vacogtam. A keresztfiam be is gyújtott a cserépkályhába miattam.
Gica, köszönöm szépen.

Jobbulást a babóknak.
Emese, ez hihetetlen, mármint, hogy ballagott Zsozsi. Sajnos a képet nem tudtam megnézni. Gratulálok neki!
Viranka, már régen rövid. Január óta. A diplomaosztós képeken is már rövid.

Ja, a növényeknek jó, csak nekem az a bánatom, hogy a gyomoknak is.
Irinám, megértelek. Ismerős a helyzet. Én sem hagytam sírni őket. Emlékszem, az első őszi szünet egy káosz volt. A Kedves fejezte be a főzést, már behoztuk a lakásba a babakocsit, mindent elkövettünk, de nem álltunk a helyzet magaslatán.
Kaqk, szerintem se nagyon törődjetek vele. Valamelyik nap én is hallottam egy beszélgetést Bercó és Dávid között, ahol Bercó azt kérdezi, hogy lerágja-e a körmét, mert ő azt már tudja.

Dávid egyébként nagy körömrágós, egyszer egy pszichológus azt mondta, amikor rákérdeztem, hogy nem feltétlen szorongás áll mögötte, egyszerűen csak az, hogy büszke rá, hogy azt ő saját maga már képes megcsinálni. Attól kezdve nem aggódtam tovább. Pedig D. képes volt a lábujjairól is lerágni a körmöt.
Meddig buliztatok?