Sziasztok!
Lányok, hogy ti milyen édesek vagytok!

Köszönöm!

Mostanában annyi jó dolog ér.

Azt leszámítva, hogy egy cég sem akar fizetni és bilibe lóg a kezünk... Most épp csórón, de boldogan.
Irina
valószínűleg csúszni fogok, pedig pont most mondta a védőnőnk, hogy jaj, pedig most osszák szét a körzeteket és milyen jó lenne, ha most kaphatnék nemsokára egyet, erre még várnia kell rám...

Olyan aranyos a mi kis védőnénink.

Vidám, nevetős, kedves, pörgős (nagyon pörgős, amikor ott van, a férjem csak kapkodja a fejét

). Halálra dicséri az anyukát meg a gyereket, hogy milyen szép, milyen okos, az ember tényleg elhiszi neki, hogy ő a legjobb anyuka. Látszik, hogy régen volt itt.

De majd most.

Ugyanakkor ha valami gond van, akkor szól, nem mismásolja el.
Tudod, ezzel az orvoshoz rohanással kapcsolatban az a véleményem, hogy ha nem mész el és gond van, akkor pont azok mondják, hogy "Jaj anyuka, hát nem látta???" Így van ez, az ilyen emberek szokták szidni gyalogosként az autósokat, autósként a gyalogosokat. Mi az első évben rengeteget hordtuk orvoshoz, mert nagyon sovány volt. Miután mindent rendben találtak, nem tudtam, mitévő legyek. Majd kiderült, hogy volt ennek oka. A hipotóniája miatt nem mozgott annyit, ami normális, nem éhezett ki eléggé, de energia annyi volt benne, hogy nem bírt egy helyben maradni, "nem ért rá" enni, így maradt a küzdelem. A torna után azonnal minden rendeződött. Étvágya volt, nem volt mindig fáradt, és még sorolhatnám... Ne foglalkozz te senkivel, hallgass a szívedre!
Hogy beledumálással mennyit tudunk rontani, az elmondhatatlan!!! Van egy kislány, aki oda járt tornára, ahová mi is. Hét hónapos korában a szülei elvitték dévényre, mert nem csinált semmit, ott elkezdték kezelni, kilenc hónaposan kúszott, majd azt mondta a neurológusuk, hogy ááá, hagyják, már elindult. Na igen, és a kislány két évesen még semmit nem csinált, majd a Pető Intézetbe került, ott sem tudtak rajta javítani, most újra visszakerült oda, de mivel nem járnak vele rendszeresen, nagyon lassan haladnak, meg már azóta eltelt hét év, a kislány mozgássérültek iskolájába jár az Amerikai útra. Mindez egy okos neurológus miatt, aki nagyon jó tanácsokat tud osztogatni. Egyszerűen nem értem! Nekünk van egy neurológus ismerősünk, aki azt mondta, hogy ha bármi van a gyerekkel soha ne vigyük egy emberhez, vigyük el olyan helyre, ahol egyszerre többen látják. Ezért vittük a korai fejlesztőbe, ott nagyon korrekt véleményt kaptunk. Látta fejlesztőpedagógus, gyógytornász, neurológus. Úgyhogy én azt mondom, hogy soha nem szabad hallgatni senkire, csak a szívedre. Szerintem azok a szülők is érezték, csak nem akarták elhinni vagy nem tudom... Az a borzasztó, hogy csak hypotóniás, ugyanolyan, mint az én lányom, aki olyan gyorsan fut, hogy a barátai alig érik utol (volt is ebből bajom elég

).
Viranka
mindenkinél egyéni, hogy mit hogy él meg. Az én gyerekemnek nagy volt, hiába volt jó látszatra, félt tekerni. Azért mondom, hogy ki kell próbálni. De mi most futóbringázunk, mert a rendes bringát későbbre szeretnénk.
Vindo
kényeskedik.

Jól mondta Irina, ez amolyan anyós-féle okosság.

Bár én most nem bánthatom az anyósomat, mert kaptunk tőle kölcsön egy autót (picike, de elvisz mindenhová

), azt mondta, hogy nem kéri vissza.

Jó lenne, bevallom... Olyan jó, hogy el tudjuk vinni a gyerekeket hajógyári szigetre játszóra, orvoshoz, bárhová... Majd meglátjuk.
Maggie
jaj, nekem is kellene valamit főzni. Szerintem mindjárt összecsapok valamit... Nekem is kellene tanulni, de most néhány napja nem tudtam tanulni, muszáj nekiállnom újra... Mindjárt itt a szorgalmi idő, jaj!!!
Igen, van néhány téma, amihez mindenki ért.

Ilyen az éneklés is. Amikor énekeltem, mindig kiakadtam rajta.

Mindenki tudta, hogy kell csinálni.

De azért nekem kellett nyolc-tíz órát folyamatosan néhány rövid szünettel lenyomni úgy, hogy allergiám van és a végére már megittam kb 2-3000 mg (ne lepődjetek meg, tényleg egy esküvőn volt, hogy 2-3 1000 mg-os kálciumot ittam meg) kálciumot, hogy ne menjen el a hangom. Volt olyan, hogy úgy köhögtem, hogy amikor meghallották, ijedten néztek rám. Mondtam nekik két köhögés között, hogy ha hagynak énekelni, nem köhögök.

Tényleg nem köhögtem, csak amikor abbahagytam.

Így is lenyomtam öt hónapos babavárósan a 10 órát.

Bár az utolsó két óra már nagyon kókadozósan ment, bevallom...

Hát ez van... Én egyet tudok, ami biztos: hogy én soha semmiben nem vagyok biztos! Én mindig mindenkinek kikérem a véleményét, aztán osztok-szorzok és ami megnyugtat, azt magamévá teszem.

A többit meg kiiktatom az életemből, ami nem rám tartozik, azt nem veszem fel és kész.
Maggie, ti voltatok babanetes talin???
Klíma: nálunk sajnos nincs, de mióta előtető van, azóta sokkal jobb a hőmérséklet a szobában.
Tudjátok, mi az érdekes? Kezdek rájönni, hogy ha ki akarsz ismerni valakit, kérj tanácsot.

Sokkal többet megtudok róla, mintha bármit mesélne magáról.

Mivel én mindig mindenki véleményére kíváncsi vagyok, én mindig szoktam kérdezni. És érdekes, hogy akkor nagyon sok minden kiderül.

Nagyon hamar képet kapok arról, hogy hol érdemes még egyszer tanácsot kérni, mert értelmes választ kapok és hová ne menjek vissza soha többé.

Úgy érzem, hogy a jó Isten nagyon a tenyerén hordoz, mert ezt még védőnőként nagyon fogom tudni hasznosítani. Ha belegondolok, hogy abból a vadóc kislánykából, aki voltam, mit csiszolt az élet, azt hiszem, hogy tökéletes a mesterem.

Csak én vagyok még mindig nagyon tökéletlen.
Irina
nagyon érdekel most már, hogy tetszene Didrinek a Csodák Palotája.

Tényleg olyan édik vagytok a képen.

Most kezdem érezni én is azt, amit te írsz. Tényleg nem lehet könnyen találni a fiúknak ruhákat. A kislányomnak olyan kínálat volt, hogy ajjaj, de a kisfiamnak sajnos nincs... Találtam a vaterán néhány tuti eladót, azoktól néha vettem, meg vannak webáruházak, ott rendeltem, de nem egyszerű, tényleg a fiúknak nehezebben lehet ruhát venni.
Jaj, lányok
én soha nem voltam ennyire megőrülve a fagyiért. A gyerek folyton fagyit enne, én meg eszem vele, mert ugyebár dobozos fagyit veszünk.

Most már eldöntöttem, hogy itthon is fogunk készíteni, slussz-passz.
Gica
hát igen, nálunk a fordítottja van. A kislányom mindenkit lerohan, mindenhol ott van. Bevallom, magamat látom benne gyereknek. Szegény, mennyi minden fogja még őt érni!!! Annyira szeretném megmagyarázni neki, hogy ne legyen olyan, mint én voltam, mert én sokat csalódtam a viselkedésem miatt! Hátha sikerül... Annyi fejtörést okoz ez a gyermeknevelés... Aki jól csinálja, az hogy csinálja? Találgat, hogy lenne jó és agyal folyton, mint mi, vagy csak simán a kisujjából jön?
A kislányoddal kapcsolatban azon gondolkodtam, hogy az is jó megoldás, hogy valahová eljárjon, ahogy Irina írta, mert ott mindig van egy-két gyerek, aki magával húzza, hogy játsszon vele, vagy még azzal segítheted, ha kinézel egy gyereket, aki olyan kedveske, simulékonyka, de nem vadóc, hanem csak barátságos és a közelében próbáltok lenni, mert akkor az a gyerek kezdeményezni fog, de úgy fog kezdeményezni, hogy nem bántja meg a kislánykádat lelkileg.
Katicico
Igen, az úgy sokkal könnyebb, de nekünk az a baj, hogy anyukám néha ilyen, néha olyan. És amikor elkezdi, hogy na ugye milyen nehéz dolog a gyermeknevelés? Olyankor szét tudnék robbanni!!! Azért is, mert én egyáltalán nem értek egyet azzal, ahogy nevelt. Ezért inkább most kicsit nehéz, de nem akarom, hogy az a hangulat megbélyegezze a nyaralást.