Halihó!
Tegnap annyit kinlódtam a bnettel, hogy a végén feladtam. Remélem, ma sikerem lesz.
Irina,
Vindo, ezek a vizsgázók.

Gondolom, nem az én korosztályom, de akkor is. Lehet, hogy sokan nemcsak az idejüket töltenék ott.

Azért csak leírom, hogy a mostani csoportom rendkívüli. Tanulunk, támogatjuk, segítjük egymást, szurkolunk egymásnak. Nagyon szuper kis csapat jött össze. Mondjuk kevesen vagyunk, alig tizenkét, tizenhárom emberke. Soha nem tudom, hogy mennyi is az annyi.

Olyannyira, hogy Irina, a közös ismerősünk is szerintem a csoport felének 5-5-t adott. Cidriztünk pedig rendesen.
Jaj, lassan döntenem kellene a szakdolgozat témájában is. A hv-n meg kell tennem, aztán írok neki.
Vindo, Rugó akkor valamiféle terminátor. Milyen üzemmódban működik? Átmelegedtetek már?
Szegény kis Bálint.
Kaqk, éljen, éljen! Eddig is ott főztek? Mert ha igen, akkor van esély arra, hogy továbbra is, egyébként a mezei ovikba a Sodexo hordja a kajcsit. Nem nagyon szeretik a gyerekek. Bár Bercó nem szokott panaszkodni.
Tegnap főztem mákos tésztát, meg káposztásat is. Tegnap itt volt az öcsém, kérdeztem tőle, hogy kér-e káposztásat. Miután nem kért, kérdeztem, hogy kér-e mákosat. Látni kellett volna, Bercónak hogy csillant fel a szeme.

Akkora adagot pusztított el, hogy csuda. Ma reggel is azzal kezdte a napot.
Hú, ez az idő.

Én is igyekeztem Bercóért, hogy minél hamarabb hazaérjünk. Én nem nagyon hittem abban, hogy valóban ilyen lesz az idő, de be kell látnom, tévedtem.
Na, ezek a szülinapok.

Bercó is volt már játszóházasban, de én sem rendeztem eddig. Bár a napokban mondta, hogy szeretne majd zsúrt tartani. De nálunk nem divat a nagy ajándék.
Itt nyaggat, mennem kell.