Halihó, lányok!
Ágica, hogy van
Petrus?
Maggiem, olyan jólesik, h gondolsz ránk.

A kis javulásoknak én is nagyon örülök, csak ezt a betegségsűrűséget nem értem...
Piroska, az egyetlen magyarázat arra, hogy miért nem munkanélküli az egyikőnk, a munkánk jellege, S. kutat (most tanít is két helyen keveset, okoz is elég szervezési problémát), én meg ugye tanítok. Mindig úgy próbáljuk összehozni, hogy amikor az egyikőnk tanít/fontos napja van, a másik akkorra ne rakjon be órát/fix programot. De mivel Ádi mondjuk havi 1-2-szer beteg, akármennyire is nem kell naponta bemennem, ugye nem tarthatok félévi 13 óra helyett 4-et, mert kirúgnak. Tehát a tanári pálya szabadsága annyi, hogy nem kell mindig ott lenni, de amikor kell, akkor muszáj (mert ugye én is lehetek beteg, konfik, bizottsági részvételek mind belelógnak jellemzően egy-két alkalomba, az is óraelmaradással jár, pótolni lehetetlen, mert se terem rá, se el nem jönnek rá a hallgatók). Szóval az ötleteink végén járunk. És ugye egyikünk állása sem csak annyi, hogy S néha benéz, de éjjel dolgozik, én meg tanítok és a többit itthon (meg ugye beteg gyerek mellett éjjel lehet dolgozni max.), hanem ott vannak az állandó értekezletek (kari, tanszéki stb.), konferenciák (részvétel és látogatás), bizottságosdi, kutatóműhelyes részvételek, és persze most még a pszicho szak.
Szóval a mi életünk előnye az a nem 8-tól 4-ig jelleg, cserébe viszont mindent mindig az adott napra és határidőre meg kell csinálni, mert helyettem senki sem órát tartani, sem előadni, sem cikket a határidőre elküldeni nem fog, akár hányt mondjuk a gyerekem egész éjjel, akár nem. A határidők ugye egyszer-kétszer tolhatók, de az a többi borulásával is jár. Szóval vacak a helyzet.
Panndi, mi történt Veled, amiért újragondoltad a dolgokat? (persze, csak ha megosztod velünk, akár a priviben)
Vindo, hát volt dolgod elég
Ádi jobban van, csak hát az amúgy sem jelentős súlya mindig megcsappan a sok betegség miatt.
Kétnapos pszichós rendezvényen vagyok most, nagyon élvezem amúgy, még szerencse, hogy hétvégén van. Megismerkedünk a különböző pszichoterápiás módszerekkel, egyúttal megtudjuk, hogy az egyetem megkezdésétől mondjuk minimum 12 év alatt lehet belőlünk terapeuta.
