Boo!
Csak mára mentünk Agárdara. Aztán szó volt róla, hogy Dörgicsén alszunk és holnap meg Balcsi, de aztán azt lefújtuk, mert mi is car időről hallottunk. Mondjuk ehhez képest ott ma egész nap gatyarohasztó meleg volt, de nem fürödtünk, csak bandáztunk, mert undi habos volt a víz, meg döglött halak "úszkáltak" a part közelében, szóval nem engedtem be a gyereket, meg persze én sem mentem terhesen, de apa sem.
Azért tök jól éreztük magunkat, Botond apával utazott a versenyautóban, és nagyon élvezte

.
Botonddal ilyen téren sosem volt gond, mindig jól eljátszott egyedül, egy ideje pedig már nagyon tudatosan igyekszem neki egyedül is izgivé tenni még azokat a dolgokat is, amiket eddig együtt játszottunk. Nem szeretném, ha a kicsi érkezésével kötné össze, hogy ritkán játszunk együtt

. Persze mindenképp szeretnék (csak) vele közös időt eltölteni majd, de jó lenne, ha az plussz örömforrása lenne, nem pedig alapszükséglete. Nem tudom, mennyire vagyok érthető

.
Eleinte volt egy kis bűntudatom emiatt a helyzet miatt, hogy "le kell választanom" magamról, de azt a nagyon bátorító dolgot olvastam egy tanulmányban, hogy azok a gyerekek, akiket sokat hagynak önállóan játszani, és felfedezni, talán kevesebb mondókát tudnak 3 éves korukra, viszont 8-10 éves korukra sokkal önállóbbak, könnyebben tanulnak, és magabiztosabbak

. Szóval a tesó az alap ürügy, ami miatt erre rá vagyunk kényszerítve, de azért nem olyan rossz dolog ez

.
Az a tanulmány azt írta, hogy a gyerekekkel foglakozni KELL természetesen, de csak ha kéri! Nem kell odatelepedni mellé, ha egyedül molyol, és nem kell átvenni az irányítást, ha egyedül nem boldogul, csak ha jelzi, hogy szüksége van ránk (amúgy a Suttogó pont ezt írja;)) Egy újszülöttel még ezt sem lesz könnyű kivitelezni, de ha belegondoltok, a többségünknek van tesója, mégis felnőttünk, és ezzel ők nem kevesebbek, hanem többek lesznek
Én már csak akkor emelem Botondot, ha muszáj, nyifinyafi csimpánzkát nem veszem fel

. Persze ha bújni akar, arra mindig van lehetőség, max leülünk

. Vagy átirányítom apához, de ő eddig se "kapatta el" ilyen téren, szóval most is csak azért veszi fel, ha monjduk már elfáradt vagy tényleg kell (fürdés), és én épp nem tudom, vagy nem akarom.
Katy!
Nálunk a lépcsőzés akkor megy, ha van korlát, vagy egy segítő kéz

. Nálunk sehol sincs lépcső, sőt sehol, ahová gyakran járunk, szóval ő nagyon ritkán lépcsőzik, ezért bénuska is

. Ha kicsik a fokok, akkor azt oldalazva már simán megoldja, normálisnál kell a korlát, de ma pl. egy nagy lépcsőn indult meg, ahol nagyok voltak a fokok, korlát nuku, és hiába volt óvatos, így is kis híján legurult

. Után már csak úgy mert rajta lemenni, hogy átült egyik fokról a másikra

.
Úttest gyakorlatilag ugynez: nálunk nincs

. Ha vásárolni megyünk, ott már tudja, hogy a parkolóban hogy kell közlekedni, az más kérdés, hogy betartj-e

.
Botondnak kb. január óta ugyanott van a bli, néha játszik vele, ráül, elmondom mire való...stb. de nem erőltetjük a dolgot. Ha megyek pisilni, folyton be akar jönni, mondja, és mutatja, hogy "anya pisike/kakika", akkor mesélek neki erről, és szalad tovább

. Ma bent volt a fürdőben, amíg wc-ztem (rámnyitott,

tereld ki közben

), mondja megint "anya pisike", majd letelepedett a bilire, és mondta, hogy "Babuka pisike"

. Persze nem pisilt (gondolom), és ruhában+pelusban volt, de legalább kezdi megérteni, hogy mi a szitu

. Annak idején próbálkoztam csupasz popsival ráültetni, de rémülten szalad a másik irányba, és utána felé sem nézett napokig. Szóval neki idő kell az oldódáshoz

. Mondjuk én a szükítőt preferálnám, szóval azt is elő fogom venni megint, hátha anya után ő is nyom egy pisikét a wc-be

.
Pocok!
Apával nekem is volt pár ilyen összetűzésem, hogy pl. együtt voltak, és elfelejtett uzsit adni a gyereknek, aki persze ettől nyügi volt, ő meg csak pislogott, hogy miért vinnyog a bébi (még kisebb volt), gondolhatod mennyire voltam pipa

. És ebből volt egy-kettő (pl. peluscsere nuku, alvásidőről elfeledkezés...) mivel elég sok a közös programjuk, sok a hibalehetőség

. De ilyenkor Ricsinek mindig bűntudata van (vagyis először nyílván én vagyok a hibás - biztos tele kéne aggatnom a gyereket post-itekkel

) és most már nem csinál ilyeneket sose

. Mondjuk Botond már szól is, ha vmit akar, és ez jelentősem megkönnyíti a szitafejű apukák életét.
