Boo,
ez a látogatás-sztori libőrössé tett... anno nekünk is volt hogy Nimród szerintem tuti látott valakit, mert ugyanezt csinálta, amit Miron, a tekintetével követte is... de tudom, hogy kis korukban még látják Őket a gyerekek, szóval nem paráztam, csak rettentő kíváncsi voltam, hogy ki lehetett...
Lois,
bulinak örülés!
Nyiss overall-nagykert...
Bölcsi -
Lois,
alapból én is a "megmondós" típus vagyok (Apa utálja is), de anno a második beszélgetésnél nem akartam rögtön előadni magam, ezért visszafogtam
Amúgy ha lett volna hely, mi államiba akartuk adni, pont hogy ne legyen elkényeztetett kispasi, de most nem volt más opció. Amúgy meg nem sírok, mert jó kis helynek tűnik, de tényleg nem két fillér sajna - konkrétan 67e / hó.
Dodi,
a többiek már régi motorosok, őket nem kell kézben ringatni, de mesélte a csajszi hogy volt akit az elején ringatott, aztán melléfeküdt és úgy tudott elaludni a pici.
Ma visszajött látogatóba az egyik kisfiú aki átkerült a nagyobb csoportba, mert hiányzott neki az óvónő - olyan megható volt látni ahogy összebújtak és örültek egymásnak, még az óvónő is majd' elsírta magát...

Jó volt látni hogy így szeretik.
Mai nap is jól sikerült:
egy órát bennt voltam (játszott néha már a többiekkel, de a sláger az autó berregve tologatása volt, és a barkácspad kalapácsolása), utána mondta az óvónő hogy ha gondolom menjek ki az előtérbe kicsit. Olyan hirtelen jött a dolog hogy kisurrantam, pedig ilyet sosem csináltam, mindíg elköszöntem Nimródtól eddig ha elmentem valahova... ezen teljesen begörcsöltem, hogy szaranya vagyok, és elveimmel ellentétes dolgot csináltam, néha rámjött a sírás, de tartottam magam (mondjuk nem segített, hogy a nagyok a karácsonyi műsort próbálták és beláttam a terembe, az is megható volt rendesen)
40 perc után kijött a csaj, hogy ha gondolom, akkor menjek ki a kocsiba, mert semmi gond (egyszer keresett, akkor mondta neki hogy wc-n vagyok, utána megnyugodott), ők meg jönnének öltözni hogy kimenjenek az udvarra.
Fél12ig szoktak kinnt lenni, de előtte szólt a csaj telefonon, hogy fárad a gyermek, menjek negyedre vissza. Mikor odaértem, épp röhögve sétálunk-sétálunk-egykisdombralecsücsülönk-et játszottak, látszott hogy jól érzi magát. Meglátott, örült és rohant hozzám, felvettem, aztán pápázott az óvónőnek meg a gyerekeknek és eljöttünk.
Holnap viszem reggel megint kicsit korábban, és a terv szerint kapásból otthagyom, ebédig. (Óvónéni mondta hogy no para, szakmabelisége ellenére ő is bőgött rendesen mikor otthagyta a lányát először...)
Szóval eddig jó, remélem, így is marad
