Ha jól kibőgtem magam, majd jövök.....
Addig játszok az én kis törpömmel, az ő mosolya mindig megnyugtat!
Azt hiszem, Ircsi érti, amit írtam, legalábbis a hozzászólásából ez derül ki számomra...
Melisch! Nem azt nézem, amit a könyvek írnak -mivel minden könyv mást ír, de azért lehet olyan is, amivel én egyetértek, mert megegyezik a gondolataimmal-, hanem azt követem, amit a szívem diktál... És ha néha ez nem tetszik valakinek, akkor kénytelen vagyok könyvekre hivatkozni, mintegy megnyugtatva és alátámasztva magam, hogy igenis jól csinálom én is, más is, mert néha már elegem van abból, hogy attól, mert én ilyen fiatal vagyok és első gyerekes anyuka vagyok, nem vesznek komolyan,attól még nekem is lehet igazam, és én is csinálhatom jól. Ez egy átok, hogy sosem hiszem el, hogy elég jól csinálom -így lettem nevelve, csinálj mindig mindent tökéletesen, legyél a legjobb, a jó nem elég...-, és mindig mielőtt mondok valamit, utánanézek, hogy jót mondok-e, mert nem merek hülyeséget mondani, akkor inkább hallgatok, felelésnél is mindig csöndben maradtam, ha nem voltam biztos a válaszban, pedig jó lett volna... Most nem tudom, érthető-e, mit akarok mondani. Egyébként barátnőmmel szoktunk rengeteget beszélgetni, sétálni a babáinkkal, és jónéhányszor a vele folytatott eszmecserém írom le itt.
Azt is már sokszor írtam, hogy mindenki másképp csinálja, mégis jól csinálja. Mindenkit másképp nevelnek, mégis felnő, és ettől lesz szép a világ, hogy különbözünk, és nem mindenki egyforma. DE: én így csinálom és pont. Más máshogy csinálja és pont. És mégis mindketten jól csináljuk.
Csibuc! Költői kérdésedre válaszolván: nekem semmi bajom nincs azzal, ha valakinek tápszeres a babája, attól még ugyanúgy felnő, ugyanúgy szereti az anyukája. És tényleg sokszor nem az anyuka tehet róla, hogy nincs teje, hanem egyszerűen a természet. Nekem csak azzal van gondom, ha valaki tudna szoptatni, de nem akar, mert félti a melleit vagy nem akar rá időt áldozni, szóval aki önző módon választja a tápszert és nem a körülmények miatt. De ha valakinek van elég teje, akkor miért ne szoptasson a baba 6 hónapos koráig, mikor neki az a legegészségesebb? Ha tápszeres lenne a Bence, akkor is 6 hós koráig csak tápszert adnék neki. Azért, amit Ircsi is írt! Sőt, én a kalapom megemelem előtted, hogy mennyit próbálkoztatok a szopival, milyen kitartó voltál, és tényleg mindent megtettél!
Bévi! Azért egyik napról a másikra csak úgy nem apad el a tej, az egy hosszabb folyamat, lehet, hogy neki már előtte is kevesebb volt, csökkent a mennyisége, csak nem vette észre. HA nekem is hirtelen kevesebb lenne a tejem, és már nem elégítené ki a Bence igényeit, akkor először mindent megpróbálnék, hogy újra legyen (hiszen tudok szoptatni, ez az elmúlt majdnem 3 hónapból is látszik), s ha nem sikerülne, én meg csak egyre stresszesebb lennék, hát simán vennék tápszert és adnám Bencének, majd félévesen kezdeném a hozzátápit.
Barátnőmet nagyon tisztelem és végig ő volt előttem a példa, 5 és fél hónapig szenvedtek a szopival, fájt neki stb, ez egy hosszú történet, és most végre élvezik mindketten, már 8 hónapos a kislánya, és hozzátápi mellett még most is szoptatja naponta többször...
Évi! Nem nézegetem az órát, ő tudja, mikor éhes, nem az óra, most az a 10 perc... Tiszta ideg voltam tőle csak, együtt sírtunk a Bencével. És lám, magától beállt a 3-3,5 órára! Meghallgatok mindenkit mit mond (de még a gyerekorvos és védőnő is ellentmond egymásnak...

), aztán eldöntöm, hogy ÉN hogyan szeretném, kire hallgatok. Igazad van, mindenkinek szíve joga. Tényleg senkire nem akarom ráerőltetni a véleményem, csak elmondom. Na, nincs ezen mit magyarázni, szerintem értitek.
Melisch! Bence nem kap vizet, teát, csak szopizik. Én nem vettem észre, hogy reklamálna azért, hogy szomjas...

Lehet, elrontom, nem tudom... De szerintem ha szomjas lenne, akkor sírna. Amikor az a nagy meleg volt, akkor gyakrabban szopizott, kielégítette szerintem a szomjúságát is. Barátnőmmel erről is beszéltünk, ő se ad a babájának. Sírna, ha szomjas lenne, nem
Így könnyekkel harcolva mégis írtam, talán még értelmes mondatok is, nem tudom... Bocsi Évi, írtad, hogy stop, de ezt még le kellett írnom, tisztázni magam...