Sziasztok!
Van egy kis időm, Frici alszik nagynéni karjaiban
Megpróbálom villámgyorsan leírni, de részletesen. Remélem a végére érek:
Szóval péntek délután 4-kor, pont mikor hazajött a férjem munkából, felültem a kanapén neki puszit adni, ahol addig feküdtem és hirtelen olyan volt, mintha bepisiltem volna. Nem volt sok, de fura volt. Gondoltam, ez biztos a magzatvíz. Aztán tébláboltam picit,mászkáltam, de csak néha szivárgott pár csepp, enyhén véres volt. 5-kor felhívtam a dokit, hogy mit csináljak, lehet-e a vérzés oka az, hogy tegnap megvizsgált (ahol nagyon gyengéd volt, tényleg nem nyomkodott feleslegesen és full zárt voltam) Azt mondta, hogy ha úgy érzem, hogy magzatvíz, menjek be a kórházba, ahol ph csíkkal meg tudják nézni mi volt az. Jól van, gondoltam várok még egy kicsit. Összepakoltam a kórházas cuccot biztos ami biztos alapon, férj meg füvet nyírta kertben. 7-kor mondtam, hogy menjünk be, mert az megnyugtatna. A szivárgás bár elállt, de attól féltem, hogy ha magzatvíz volt, akkor lehet hogy a baba feje elzárta és azért maradt abba. Szóval bementünk a kórházba, jó nagy dugó, több mint félórás volt az út és 10 percenként éreztem, hogy fáj a hasam. De nagyon enyhén (nekem eddig semmilyen jóslófájásom nem volt). Lefürödtem, majd bementünk a szülészetre, ahol egy lélek nem volt, mondták is, hogy előző éjjel volt front, 13-an jöttek be szüni a 8 szobára. Ctg-re raktak, majd dokinéni megvizsgált, na abba majd beszartam. A ctg eredménye: keményedéseim vannak (ahá, szóval akkor ezt hívják keményedésnek!), ujjkúpnyira voltam nyitva, szerintem az is azért, mert úgy erőltette... Aztán hazaküldtek, hogy még nemszülök egy darabig. Hazafelé a kocsiban ezek a keményedések már határozottabban erősebbek voltak. 10-re értünk haza, akkor már a falat kapartam a fájásoktól. Ha ezek a keményedések, gondoltam akkor nem is kérdéses, hogy majd szüléskor kérek Edát... Megpróbáltam lefeküdni, de nagyon fájt. Elkezdtem mérni, 5 percenként fájt. Beültem a kádba, nem lett jobb. Akkor iszonyat el kezdett menni a hasam, ültem a vécén fájásokkal és azt hittem ez a vég. Éjfélkor mondtam apának, hogy menjünk be még egyszer, nem érdekel ha hazaküldenek megint, nem hiszem el, hogy ezek csak keményedések. Oké, vissza a kórházba, már görnyedve mentem be. 10 perc ctg után leszedtek, mondták, hogy ezek bitang erős 3-4 perces fájások, itt reggelre baba lesz. Mondtam, hogy otthon szétfo*tam a budit, azt mondták akkor nem is lesz beöntés. Pedig mindig is ki akartam próbálni

Doki már meg sem vizsgált, elkezdtünk papírozni, adatok felvétele, kérek-e edát (IGEN!!!), stb. Kb fél 2-re lett kész a papírmunka, hálóing, szülőszoba elfoglalása. 2-kor jött az anesztes, bekötötte az edát, ami egyátalán nem fájt. A fájások elég hamar enyhültek tőle, sőt tiszta gyengék lettek, bár éreztem őket. Kb fél 4-ig aludtunk a férjemmel, tiszta jó volt. Közben emelték az oxitocint és csökkentették az edát, mert látták, hogy túl jól érezzük magunkat

Na akkor már jobban éreztem a fájásokat, amik mindvégig nagyon rövidek voltak, kevesebb mint fél percesek.
Dokim is megérkezett 4 körül és mondta, na akkor kezdjük! Jobb, majd bal oldalon fekve egyik láb felhúzva kellett 3-at nyomnom, mintha kakilnék. Na ez szerintem nem nagyon ment, nem bírtam tartani a lábam a levegőben, férj segített. Ezt megismételtük kb 6-szor. Aztán hanyatt fekvés, felhúzott térdek, nagy levegő és így nyomás 3-szor szemet szájat becsukva teljes erővel. Ez nagyon jól ment, baromi sokáig bírtam egy szusszal, jó ha az embernek van egy kis búvárúszó múltja... Kb 8-at nyomtam, amikor monták, hogy a következőnél meglesz. Nem is éreztem, hogy már kijött a feje. Aztán 4.52-kor hipp-hopp kicsúszott a baba, még most is könnybe lábad a szemem tőle. Szóval gyorsan végeztünk.
Hát ennyi volt, férjem elvágta a köldökzsinórt, babát elvitték megmérni, nekem pilanatok alatt kijött a méhlepény szépen egyben. Doki megvizsgált, hüvelyem nem sérült. Elkezdte összevarrni a gátat, na abba majd' beszartam. Amúgy az fel sem tűnt, hogy vágott. Bár azt mondta nem kellett sokat vágni. Mindegy, ezt is túléltük, aztán két órát együtt maradtunk még a szülőszobán, utána pedig a szokásos kórházi rutin.
Most mennem kell, majd még írok.