Sziasztok!
Először is: Sissy, nagyon csinos vagy!
Másodszor: Tegnap voltunk a kórházban szülésfelkészítőn és nagyon jó volt, egyátalán nem volt ciki "hülyeségeket" kérdezni és szimpatikus volt a szülész főorvos nagyon. Férjem is volt, neki is nagyon tetszett.
Volt egy rész az őssejtmegőrzésről, ezt nem az orvos tartotta, őszintén szólva engem nem nagyon győztek meg, ráadásul k**va drága. Ti gondolkodtatok ilyesmin?
Aztán meg az aneszteziológus főmufti tartott előadást az epidurálról. Jó volt hallani, mert megnyugtató volt, viszont én még mindig vacillálok, inkább arra hajlok, hogy nem kérem. Ti hogy álltok vele?
Aztán szülőszoba látogatás volt, bár azt már egyszer megnéztük, de jobb többször, így már tuti nem fogunk eltévedni.
Nekünk szülőszobára mondták, hogy vigyünk szénsavmentes ásványvizet és ízesített szőlőcukrot mindenképp. A szülésznő mondta, hogy a natúrtól sokaknak hányingere van. Apának lehet szendvicset csomagolni, de magadnak is rakhatsz be kekszet, gyümit ha kívánod.
Lakásfelújítás: jelentem, van remény és látom az alagút végén a fényt

Vasárnap pakolás!!!!!!!!!!! Már 3 napja az üres hallban alszom a kanapén a kutyával, mert megőrülök, hogy a hálónk tele van dobozokkal. Férj megértő, megígérte hogy vasárnap az új hálóban illatos ágyneműben együt alvás és összebújás várható
Ja, képzeljétek a múltkor nem is írtam, hogy mentem bőrgyógyászhoz, mert volt az ujjamon egy tyúkszem és az istennek nem akart elmúlni. Erre közölte a doki, hogy az nem tyúkszem, hanem vírusos szemölcs és baromira le kell venni, mert pelenkázáskor a babára is át tudom ragasztani, plusz a kezemen is terjedhet. Hát majdnem ottmaradtam az ágyon, képzeljétek péntek délután mentem és 1 órát várnom kellett és előtte egész héten pörögtem, észre sem vettem hogy kimerültem. De ott amíg vártam, elkezdtem rosszul lenni, melegem volt, kényelmetlen volt ülni, aztán meg a rendelőben hanyattfekvés (!) két érzéstelenítő injekció, aztán leégette a szemölcsöt, tök hányingerem volt már, ugye nem szoktam hanyatt feküdni, nyomott a gyerek, minden bajom volt, a doki szerint jól el is szürkültem. Szóval pohár víz, aztán még ott feküdtem 10 percig. Szerencsére nem ájultam el. Viszont így ami a sarkamon van (és már ott szétterjedt) csak jövő héten veszi le, arról nem is beszélve, hogy a combomon is van, de az nem olyan csúnya, szóval az valszeg marad szülés utánra.
Na jó hosszú voltam megint. Csajok! Én egyre jobban szeretnék már szülni, ha álmodok róla mindig pozitív élményeim vannak, sosem szorongok. Remélem akaratlanul is beprogramozom ezt magamba és így lesz élesben is. Különben a szülésznő is azt mondta, hogy ne úgy menjünk kórházba, hogy jaj istenem, most mi fog történni (egyébként ők folyamatosan mondják majd, hogy mi mikor és miért történik), hanem úgy, hogy jöttünk megszülni a kisbabánkat, akit már nagyon várunk! Szóval mindenki erre gondoljon!
Ne mostmár tényleg végeztem, megyek kutyázni amíg még nem esik az eső.