No, akkor beszámolok:
Egy...két...há'...éssss

(bocsi

).
Nem akartam bő lére ereszteni, de akkor nesztek

:
Valóban csak 5 éjszakát voltunk, mert mi ennyire vagyunk kapacitálva

. 6.-7. nap már mindig csak vakaróztunk, hogy de mennénk már haza, így viszont elvileg (számunkra) pont jókor hagyjuk el a terepet, és így is volt

. Persze így is összepakoltam a fél lakást (2 nagy bőrönd, 2 kézipoggyász

), de nem is maradt itthon semmi

.
Botondot éjjel fél 3-kor keltettem, vagyis gondoltam majd beteszem a bébihordozóba, reptéren át a babakocsiba, és majd szépen alszik Bulgáriáig

. Na jó, ezt magam sem gondoltam komolyan, de azért meglepett, hogy a fiam egy árva szemhunyásnyit sem aludt fél3-tól 10-ig

. A reptéren még elvolt, mert kézről kézre járt, vagy ült a babakocsiban, de a gépen elcsesztük a taktikát, mert ahogy felültünk, megetettem, utána meg vártam a csodát, hogy majd szépen elalszik. Na, ennek az lett az eredénye, hogy mire épp felfelé szálltunk, elfogyott a türelme, és kiflibe feszülve követelt nagyobb mozgásteret magának, ami ugye az ölembe kötözve nehezen kivitelezhető

. Ekkor jöttek a mindenféle mondókák, Zsiri a báb, és persze az extrudált gyerekagyrémelhárító kölescsoda

. Hajnali fél6-kor nyílván nagyon kedveltek mindket az utastársak

, bár kétségkívül apa reagált a leghevesebben

(egyrészt ki nem állhatja a hisztit, másrészt zavarta, hogy másokat zavarunk, de csak puffogott, mást nem tudott csinálni ő sem

).
Aztán amint kicsatolhattam, megnyugodott, és jöttment az ölünkben, meg a barátainkéban, rágcsált, és hányószacsit szerelt

, de azért ezt végig ellenállhatatlanul bájos nyekegésekkel fűszerezte

. Egyszóval nem bántam, hogy odaértünk, na

.
Ja, még a reptérről annyit, hogy csak a s*gglyukunkba nem világítottak be

. Amúgy mindenünket áttúrták, levetteték, megmotozták (mindenki másét is), még a tápszerbe is bele kellett innom

, és elvették a gyerek naptejét (megint vehettünk újat

), és a barátunk hajzseléjét, mert ha nem tudnátok ezek lehetséges gyilkos fegyverek, nemzeteket elpusztító terrortámadások esetére

. De azért azt hozzátenném, hogy az eljárás kiválóan működik, mert ugyan a gyilkos piperecuccoktól megmentették a világot, de egy ollót (véletlenül) fel tudtam vinni, az injekciós tűimre rá se bagóztak, amikben bármi lehet, és apa megállapította, hogy bár a naptejmaffia bedőlne itt, azért bármilyen fegyvert fel lehetne vinni darabokban

.
Az elsőre feltűnt, hogy ezek a bolgárok bizony sz@rfejek

. Nem részletezem, és nem is akarok senkit megbántani, de általánosságban olyanok, mint a ....

Olyan fullfull "balkániak".
Angolul még a (reptéri) taxisok és a recepciósok is csak éppenhogy beszélnek, a pincérek közül pedig gyakorlatilag senki

. Ráadásul ha valamit szerettem volna, akkor bolgárul magyaráztak, és ha néztem bután, elmondták mégegyszer kiabálva

. A bártenderek viszont normálisak voltak, és kicsit tudtak magyarul

(pl. Kérek szépen két boroskólát. Köszi. - Mondtam neki angolul, ő meg mondta nekem magyarul

).
Első körben sík ideg lettem, hogy 'na ezt jól megszívtuk, hogy eljöttünk'

. A reggeli undorító volt (pl. hideg bundáskenyér gazdagon megúsztatva olajban, és szanaszét főzött virsli), a szállodától a partig egy összetákolt kis fapalló vezetett egy félbehagyott épitkezés mentén, ami amúgy a remek kilátást is biztosította. De sebaj, tengerpart, napfény, hálidéj

. Lóf@szt!:
Hidegvíz, tömeg, és valami piócaszerű csípősvérszívős mittudoménmi ezrével (!!!) a vízben!!!!!!!!!

.
Külön kértünk hűtőt, és babaágyat. A recepciós csaj mondta, hogy a babaágy 25 euro, a hütő ingyenes. Még jó, mivel a mi szobánkban nem volt

. Hiába kértünk, semmi. A barátaink nem kértek, nekik volt, így azt használtuk.
De legalább volt klíma, meg tévé, ami ugye Forma1 lévén nagyon fontos volt

. Apa ledőlt megnézni a közvetítést, nincs vétel, csak zizik

. Fasza. Pár percig küzdöttünk a tévével, erre elment az áram

. Újfent fasza.
Leslattyogtunk a recepcióra, hogy bocsika, de nincs vétel a tévén, úgy mellékesen meg áram se. Ja, persze ha nincs áram, nincs tévé - közölték készségesen. Ez az új infó gondolom titekete is meglep

. Na, innentől jött az activity, hogy meggyőzzek két angolul alig beszélő repecióst arról, hogy bár nem vagyok egy technikai zseni, de ugyan higgyék már el nekem, hogy még az áramszünet előtt került megállapításra, hogy nincsenek csatornák.
Na, nagy nehezen megértették, ez később meg is oldódott, viszont azt, hogy nincs hűtőnk, készségesen tudomásul vették, de nem történt semmi változás

. Ja, az áramszünet meg ott teljesen átlagos jelenség, ne izguljak, estére vissza szokott jönni

. Na így indult, gondolhatjátok mennyire repestünk

.
Aztán pár óra alvás után vhogy rózsásabb lett a szitu

. A szoba igazából tök rendben volt, korrekt kisággyal, tiszta fürdővel, elég párnával

. A szálloda barátságos, a medence tiszta, és nem hideg, a bárok jól felszereltek, szóval ezekre nincs panasz

. Viszont a kaja gyalázatos

. A reggelit ki lehetett bírni, ha csak hideg szendvicseket ettünk, bár a pékárú 5 (!!!) napig ugyanaz volt, minden reggel újramelegítve

. Utolsó nap volt friss kifli. Ebédre igyekeztünk a sütikkel operálni, vacsira detto. Volt sokféle saláta, de mindegyiknek ugyanolyan íze volt (sz@r), és ugye volt hozzá az 5napos kenyér. A melegételek meg, áááá hagyjuk is, bloááá.

. Sültkrumplit ettünk ketchuppel

.
Az éjszakáink is "szuperek" voltak, mert csudiszép napsárga "sötétítő" volt, ami miatt Botond fél6 felé minden reggel indulót fújt

. Az én 9-ig alvó csemetém!!!! Ráadásul a légkondi pontosan a gyerekre ment, így vagy attól fostam, hogy megfázik, vagy megdöglöttünk a melegtől, így én óránként keltem éjszaka ki-bekapcsolgatni a klímát, ami így is csak 25 fokra, és a leggyengébb erősségre volt állítva.
Na, most ahogy így írom, rájövök, hogy húdeszar volt ez a nyaralás

.
Neeem, valójában pont ez a fura: baromi jól éreztük magunkat

. Botond imádta a vizeket, nagyokat mókáztunk, és még az esti gyerekanimációkat is tátott szájjal nézte, sőt a gyerekdisconál föl kellett vele mennem a színpadra, annyira odavágyott

. Mi felnőttek is nagyon jól elmókáztunk együtt, beszélgettünk kártyáztunk, no meg ittunk

. Tök jókat sétáltunk a "bazársorokon" esténként, meg úgy egyáltalán, jól éreztük magunkat

.
Ez ugyanolyan volt, mint kamaszként: a lényeg a társaság volt, nem a "pad"

.
Viszont én részemről nem fogom ajánlgatni ezt a hotelt

. Napospartot viszont igen

.
A hazautunk pedig szuper volt, mert már rutinosabbak voltunk: Botondot lefárasztottam a váróban (vagyis ő engem

), a gépen kihagytunk egy helyet, és magunk közé ültettük, ott rombolt

, aztán felszállásnál csak az utolsó pillanatban ültettem az ölembe, utána meg betettük magunk közé a szőrit, amin pár perc múlva elaludt

. Leszállásnál megint ölbevettem, de nem ébredt fel, szóval juhhuuu volt

.
Na, de most már jojózik a szemem, szóval képek

:
