Irina, Drága tényleg nem egy egyszerű dolog ez. Bercó is sokáig tiltakozott, kérte, hogy had a pelusába nyomja a kakit. Én is engedtem neki. Mert mi mást tehetnénk?

Ugyanakkor mindig elmondtam, hogy rendben, de ha óvodába akar menni, akkor oda csak úgy mehet, ha már megszabadul a pelustól. Szóval, válasszon, hogy marad-e a bölcsiben vagy óvodába akar menni Johannával.
Mondjuk így egyszerűbb, hogy tudja, a keresztlányukkal együtt megy majd, meg már be is néztünk az oviba, ami nagyon tetszett neki. Egy idő óta mondogatja, hogy inkább óvodába szeretne menni.
Minden sikeres kísérlet után elmondtam neki, hogy nagyon büszkék vagyunk rá, hogy úgy viselkedett, mint egy igazi nagyfiú.
Szóval, én az Ádi eszére hatnék. Nyilván elmagyaráztad már neki, hogy miért is fontos az, hogy ne a pelusába végezze a dolgait. Én ezeket ismételgetném.
Esetleg ha ez nem hoz sikert, akkor valahogyan afelé terelném, hogy ő mennyire segítene, ha végre szobatiszta lenne. Szerintem a kicsik imádnak segédkezni mindenben.
Az jutott még eszembe, hogy Dávidnál meg az vált be, hogy azt mondtuk neki, a WC éhes, szomjas és pont az ő termésére vár.
De Bercó is nehezen válik meg a pelusától, sokat kell várnom arra, hogy az ébredések után levehessem róla. MIndig próbálkozom, egyszer aztán engedi, ma reggel még pelusban közölte, hogy pisilni akar, no akkor aztán rohantam a bilivel. Amúgy azt vettem észre, hogy Bercó jobban szeret gatyó nélkül rohangálni, azt is megpróbálhatod, hátha minden kötöttség nélkül jobban érzi majd magát.
Ennyi ötletem van még a többiekéhez. Én is mindent csak nagyon óvatosan csinálok, sőt a bölcsiben sem erőltetik a dolgot náluk. Mondta is Erika, hogy nem akarnak haladni ezzel, és nagyon megnyugodott, amikor elmondtam, hogy itthon is uez a helyzet. Egyébként még van egy bő hónap, ez sok változást hozhat.
Hááát nem tudom, hogy van-e valami használható, de ezek jutottak az eszembe. Egyébként Bercó is csak az utóbbi egy, másfél hétben haladt nagyot, nem kapkodja ám el.
