Szilvás! Nem, nem az én szülési tervem.
Dia! Hát a protokoll az, hogy ha magzatvíz elfolyt, de méhszáj éretlen, akkor méhszáj érlelő zselé, ha érett, akkor meg oxitocin infúzió... Bár az is elvileg csak 6-7 óra múlva, tehát ha este érkeztem, akkor reggel. 2 óránként nézik a méhszájat, apukát 3-4 cm-nél engedik be. De ha nem korán érkezünk, tehát 3-4 centivel, akkor előkészítik a kismamát: ha szükséges borotválás, beöntés csak akkor, ha otthon nem volt hasmenés. Aztán zuhany, hálóing, szülőszoba. Ha fájásokkal mentünk be, és közben elfolyik a víz, akkor minden ok, ha nem folyt el, akkor burokrepesztés. Vajúdás közben lehet állni, ülni, labdázni, sétálni, ami jólesik, ha minden ok a babával. Nst-vel figyelik a baba szívhangját. Csak azt javasolták, hogy magzatvízzel és vérzéssel mindenképpen menjünk be, nyákdugóval ne, fájásoknál pedig az 5-10 percesekkel még pihenjünk otthon, meleg víz, hátha elmúlik. Ha nem múlik, és sűrűsödik, akkor 4-5 percesekkel tessék indulni. Ezt mondták szülésfelkészítőn is, a szülésznők is, védőnő is, dokim is.
Egyébként nekem vegyes érzéseim vannak. Akarok is szülni, hogy végre a karunkban tarthassuk a babánkat, láthassuk, megölelhessük, megpuszilhassuk, meg nem is akarok, mert olyan jó érezni, ahogy a pocimban mocorog, nézni, ahogy bohóckodik és hullámzik a pocakom és simogatni, olyan jó nézni, ahogy a Tomi hozzábújik és beszélget vele és puszilgatja a pocim... Lehet, hogy önző vagyok...
Na megnyugodtam. És ígérem, többet tényleg nem sírok.
Babaimi, Ilus! Sajnálom a lábatokat!






























