Gratulálok Szilvinek az ikrekhez!!!
Köszönöm a válaszokat lányok. Most másra nem igen reagálnék...
Megjártuk a kórházat, csak hogy megnyugodjunk... Szomorú voltam, hogy olvastam, mindenkinek mennyit mozog a babája, nekünk pedig feltűnően lustult a drága. Meg hát amit Dia is írt, mi volt a kisfiával, úgy döntöttünk, inkább ha feleslegesen is megyünk, de megnyugszunk. Beszéltem délután a dokimmal, jövő hétre kértem időpontot, 14-én mehetünk negyed 4-re. Mondtam neki, hogy 4-5 napja kevesebbet mozog Bence és alig akar meglenni a 20 mozgás. Azt mondta, hogy ilyenkorra csak a mozgás intenzitásának szabad csökkennie, a mennyiségnek nem. Menjünk be a biztonság kedvéért nst-re. Bementünk, szülészeten hatalma felfordulás, le se merem írni miért, mert én is csak sírtam miatta...

Dokim meglát, rögtön behívott egy gyors uh-ra, flow-ra. Szívműködés élénk, átlagos magzatvíz, köldökzsinór áramlás is rendben. Azt mondta nagy baj nem lehet, de várjuk meg az nst-t, mert volt már olyan kismama, akinél uh-n minden rendben volt, viszont az nst megmutatta, hogy gond van és azonnal műteni kellett... Nst-vel sokkal jobban lehet nézni a babát. Vártunk, vártunk, behívtak, Tomi nem jöhetett velem.

Leültettek, mi a probléma, hány hetes stb. Aztán adtak egy hálóinget, a papucsomra meg olyan védőt kellett húzni. Bevittek a vajúdóba, rámkötötték az nst-t. Nyomjam a gombot, ha mozog. Nem mozgott, hanyattfekve voltam.

Elkezdtem sírni, mind a 4 szülésznő megnézett, nagyon kedvesek voltak. Mondták, hogy nem mozog, forduljak jobbra, úgysem mozgott.

Jó, forduljak balra. Akkor végre mozgott, hál' Isten, szülésznő is mondta, hogy alakulgat. 1 órán át nst-ztek.

Jött az ügyeletes doki, ahogy kimondta a kórház szót, Bence beindult a mozgással. Szépen rugdosott. Szülésznő kérdezte, bent maradok-e vagy hazamegyek saját felelősségre. Mondtam, hazamennék, mert az orvosommal megbeszéltük, hogy ha nincs nagy baj, akkor hazamennénk inkább. Megkérdezték ki a dokim, megkeresték, egyeztettek, így van-e. Oké, de alá kell írnom, hogy orvosi tanács ellenére saját felelősségemre távozom. Aláírtam. Akartak csinálni uh-t, dokim mondta, hogy már megcsináltuk, megbeszéltük négyen: én, ügyeletes, dokim, szülésznő, hogy minden rendben, szépen mocorgott bal oldalon fekve a babánk, hazajöhetünk.
Szegény férjem kint toporgott a szülőszoba előtt és aggódott. Főleg mikor a dokim kérdezte, hogy még mindig bent vagyok? Én meg végig arra gondoltam, hogy nem mondtam neki, hogy szeretem, nem volt rá idő.

Butus vagyok, tudom.
Legközelebb ilyen lesz, azt mondták, nem engednek haza. De mégis csak jobb itthon pihenni, vigyáz rám a férjem!!! Most is felügyelet alatt vagyok, fekszem. Bencével megbeszéltük, ne hozza ránk a frászt, nagyon féltünk, hogy mi lesz. Azóta megnyugtatóan rugdos néha picit, néha nagyot. De legalább mozog. Viszont most a szülésen aggódom, mert nagyon szomorú dolgok történtek a szülőszobán, míg bent voltunk. Végig sírtam.
Pihenek tovább, csak szóltam, mi van velünk. Remélem most már minden rendben lesz, és a fiatal úr még egyszer nem ijeszt meg minket.
Meg is lettem kérdezve, hogy számolom-e a mozgást. Azt mondták, ezt nagyon komolyan kell venni!!! Lányok, számoljátok!!!