Egy:nulla az állás a javunkra, a párom visszaverte a gyámügyisek támadását. Nem voltak hajlandóak elárulni, hogy ki volt az informátoruk és maguknak is be kellett látniuk, hogy ilyen semmis okok miatt csak nem kéne háztáji látogatást végezni, emiatt meg bírósági végzést kicsikarni nevetséges lenne.
Most a párom a harci szellem lendületével újra nekiesett a szüleinek és színvallásra kényszerítette öket. Az apósom megpróbált megint engem az anyósomnak kijátszani, de ez nem jött most se össze. Viszont az anyósom nem bírta magába folytani az indulatait és kiadta az ö általa megbocsáthatatlan okot: szerinte túl erös a magyardominancia a családban, vagyis nem érzik úgy, hogy egyenrangúakként lennének kezelve velünk/velem, mert ugyebár mind a 4, hamarosan mind az 5 gyereknek magyar neve van! Hát emiatt eldobni az egész szaporulatot maguktól az azért elég durva reakció, de a nagyszüleim is hasonlóképpen reagáltak: képtelenek szeretni a gyerekeket, még a fiainkat sem, mert egyik sem hordja elsö névként a nagyapám háborúban elesett testvérének nevét (hozzá kell tennem, hogy másodikként viszont igen és ez a név anyósoméknak is fontos, mert az anyósom apját is így hívták, a másik fiam pedig nagyanyám testvérének nevét viseli, akit eddig még nem sikerült személyesen megismernem...). Felhívtuk mindkét fél figyelmét arra, hogy a név mögött szeretetre vagyó kisemberek laknak és azon túl pedig mindig a felmenök döntik el a gyerek nevét, ami vagy tetszik a család többi részének, vagy nem. A saját gyereküknél volt döntési joguk, most még csak beleszólási sincsen. Ha viszont a gyereket a neve miatt utasítják el, az nagyon durva megkülönböztetés és megbélyegzés.
Hát itt tartunk most.
Eni tanárnöjével is folyik a harc, s ha nem változtat az álláspontján és nem müködik együtt velünk, akkor neki is kifogjuk a szelet a vitorlájából. Történt ugyanis, hogy Enit bejelentettem a koncentrációs zavarai miatt a kórház gyerekpszichológiáján. Mielött azonban ott idöpontot kapunk, ki kell nekünk is és az öt tanító tanárnönek is egy-egy A4-es 4 oldalas formanyomtatványt töltenünk. A tanárnö elzárkózik ettöl érthetö okokból, ugyanis akkor írásba kéne adnia, hogy az iskola és elsösorban ö, mint pedagógus semmilyen támogató intézkedést nem tett a gyerekem jobb elöremenetele érdekében. Viszont annyi házit ad fel, hogy átlagosan 6 (!) egész órát ül felette a lányom és még akkor sincs mindennel kész!
Szóval érdekes hétnek nézünk elébe. De legalább az idöjárás javuló tendenciát mutat, a hétvégére ideér a nyár is, mehetünk epret szedni, ha van miböl!?
Ma de. linzert sütöttem a gyerekekkel, egész de. ezzel bíbelödtünk.
Évi örülök, hogy stabil az állapotod! Van azért a kórházi létednek pozitív oldala is: nem kell vödörbe pisilned, tusolhatsz kedvedre akár meleg vízben is, kapsz enni és nem neked kell a tápot elöállítanod, pihensz, mert különben nem találsz sose nyugtot, stb.
Ami meg a szapora szívedet illeti: amikor én voltam 2 éve visszatartáson Döncivel, engem is megkérdeztek, hogy inkább vénásat kérek (attól a felgyorsult szív) vagy a klinikailag még nem jóváhagyott, de Amerikában már rég használatos ragtapaszt, amitöl olyan migrénem lesz, hogy a világból is kifutok. Én a migrén mellett döntöttem, tényleg baromi erös fejfájást okozott, de mivel én eleve gyógyszerellenes vagyok, ha a saját börömröl van szó, nem szedtem a fejfájáscsillapítót, mert egyszer beszedve se használt, akkor meg minek mérgezem pluszban feleslegesen magam!? Valahogy ki lehetett azért bírni. A szívzakatolástól a meglévö szívritmuszavarom miatt jobban féltem.
Lenne egy javaslatom: csinálhatnánk egy listát, hogy ki kire tippel a szülések sorrendjét illetöen. Olyan lenne ez, mint a focimeccseknél, ki kerül be a döntöbe, stb. Nem okvetlenül a kiírás dönt el mindent...
Mentem dolgomra: Barbi