Marica kitartás, használd ki a napokat pihire, szülés óta én a 3 óra alvásnak úgy örülök, mint régen a 8-nak
szüléstörténet(a ded bealudt gépelés közben, kihasználom a szabad perceket
)
21-én, kedden, jó régen volt
bementem ctg-re, ahogy megbeszéltük Orsollyal, bent jót dumcsiztunk, kölök is jól teljesített, ami nem csoda, hiszen előtte benyomtam egy mákos sütit tejeskávéval, egy melegszenyát és 1 l. csapvizet
hajrá klór!
Már a ctg-n jelezte a néni, hogy a dokim aggódva keresett, és vizsgálat után várjam meg. No gondoltam, huh, számon tart doki bácsi, erre nem számítottam, azt hittem én vagyok a 32-es páciens, aztán slussz. Hiába tündér a doki. Ahogy kijöttem a vizsgálatról még ki sem nyithattam jóformán a regááéényemet, máris ott termett doki bácsi, hogy uccu neki menjünk át az ambulanciára, megvizsgál. Hát ezen kicsit meglepődtem, mert azt hittem, hogy majd szépen türelmesen üldögélek 3 órát, s megvárom a 2-kor kezdődő uh rendelést. na ez kimaradt, a doki nem akarta, hogy várjak, megvizsgált, s szomorúan megállapította, hogy egy hét óta semmi fejlemény, azaz bő egyujjnyi még mindig csak az eredmény, és ez a 41. héten nem túl biztató. ráadásul buksi túl magasan. rákérdeztem a lehetséges fejleményekre, megegyeztünk, hogy pénteken befekszem, hétfőn útjára indítjuk a csöppet. Felajánlotta az eda lehetőségét, ha nem bírnám a fájdalmakat, de mondtam, hogy no tenk jú, tavaly lumbálni próbáltak, az sem volt túl jó, gerincügyben érzékeny vagyok, tűre meg különösen. Vizsgálat után szomorkásan felhívtam a férjemet, elmentem hozzá, utána kínai étterem, dőzsöltünk, aztán TESCO, végül vettünk neki egy papucsot, mivel aznap volt a szülinapja.
Hazafele a kocsiban fájdogált a hasam, de csak olyan lájtosan, mint menzikor, így még a férjemnek sem jeleztem. otthon már gyakrabban jelentkeztek, s el lehetett különíteni a fájásokat, ráadásul egy folyásnál hígabb, vizeletnél sűrűbb anyag is elhagyott engem, amit magzatvíznek azonosítottam, így hívtam a dokit, hogy ugyan 3 órája sincs, hogy elváltunk, de lehet, hogy hamarosan talizunk újra. Ő azt tanácsolta, hogy hívjam a szülésznőt, és a szülésznő majd értesíti őt, ha jönnie kell. Hívtam a szülésznőt, neki is beszámoltam a 3-4 perces fájásaimról, s arról, hogy a magzatvíz folyik, mert addigra már nyílvánvalóvá vált számomra, hogy csak az lehet, hiszen egyre inkább vízszerű lett. Spuri be a kórházba, közben a férjem nevetett rajtam, hogy a 3-4 perces fájásaimat ő mérte, s bizony azok egypercesek voltak. Fájások közben lazítottam, ahogy az előadáson mondták, a szünetekben pihiztem. A szülésznő is hamarosqan megérkezett utánunk, közben az ügyeletes orvos megvizsgált, megjegyzem nagyon aranyos volt, 2 ujjnyi méhszájjal így aztán bekerültem a szülőszobáára. A szülésznő a férjemet is beöltöztette a zöld köpenybe, viccesen nézett ki
. Szülésznő is megvizsgált,majd felhívta a dokit, hogy ugyan kétujjnyi vagyok, de állandóan mosolygok, nem úgy nézek ki mint aki vajúdik
Na gondoltam, ez nem lesz akkor egyszerű
Doki azt mondta, hogy azért fél hétre bejön, ez fél öt körül volt. Közben fájásmérés, és kiderült, hogy azért ezek valóban fájások, hiába vigyorgok, s a szülésznő megjegyezte, hogy lehet, hogy megfuttatjuk a dokit
Végig nevettünk, ő rengeteg jó tanáccsal látott el, párom pedig kitartóan húzódott meg az árnyékomban lesve minden rezdülésemet, és ugrott azonnal, ha szükségét éreztem. Egyik fájásnál jól esett a hátmasszázs, másiknál a derékmasszázs, harmadiknál, meg erélyesen rászoltam, hogy hagyjon, közben meg folyamatosan kértemm tőle elnézést, amiért ilyen kemény vagyok vele, de neki tetszett a határozottságom, azt mondta, hogy szex közben is értékelné
Közben zuhi, séta, kijött belőlem a csípős savanyú leves
Persze székelési inger kezdettől fogva, de megnyugtatott a szülésznő, hogy ez még nem tolófájás. megjegyzem beöntést nem kaptam, csak leborotvált a szülésznő, és figyelembe véve, hogy előtte két órával degeszre ettünk magunkat kínaiéknálk, hát tartottam néhány dologtól
. Állandóan mentem ki a wc-re, hogy tojni márpedig muszáj, de eredménytelen volt a próbálkozás. Fél hétkor megjött doki bácsi, felváltva vizsgáltak a szülésznővel, hogy hogy állunk, és a fájások között szórakoztattak, sokat nevettünk
Nem így képzeltem a vajúdást. A labda nagyon jó volt, aztán persze eljött az a perc amikor már sehogy sem volt kellemes a fájás, de még mindig úgy gondoltam, hogy ez bakfitty ahhoz képest a miről mások meséltek, tehát jó lesz itten tartalékolni az erőt. Amikor átestem a majd elalszom szakaszon is, akkor felfektettek a szülőszékre, hogy lassan kitolás lesz. Mondtam, hogy én inkább a wc fele venném az irányt, de közölték, hogy jobb lesz itt, elvégre kényelmesebb. Felhúzták a háttámlát, a lábamnál meg leengedték, gyakorlatilag kényelmesen ültem az ágyban. Közeben átvettük a dokival, hogy hogyan kell nyomni majd kitolásnál,(élő bemutató, nem kis derültségemre) és amikor jött a fájás, és megjegyeztem, hogy tényleg bekakilok, engedjenek ki a wc-re, közölték, hogy ez a tolófájás, mondtam, hogy olvasrtam én is szakirodalmat, de ez most más , mire a szülésznő megjegyzte, hogy az utolsó vizygálatnál érezte, hogy van széklet, nyomjak nyugodtan, ne csináljak belőle gondot, a doki meg hozzátette, hogy ami sír, azt megtartjuk, a többi megy a mosodába. Nevetés persze megint, de közben fájások. Annak rendje s módja szerint betojtam, de rendesek voltak, mert hagytak, oldalra elvonult mindenki, és amikor kész voltam, a szülésznő leszedett mindent alólam, ment a mosodába, s kaptam tiszta lepedőket magam alá
Na a vicces részen túl voltunk, fél kilenc volt, a doki azt mondta, hogy fél órán belül babázunk, persze tiltakoztam, hogy én olyan gyorsan nem tudok szülni, de erre azt felelte viccesen, hogy bizony akkor mérges lenne
Hát nem kellett: fogta a bal lábamat, húzta felfelé, másik kezével a hátam tolta előre, férjem ugyanezt a mésik oldalon, szülésznő meg mint a kapus várta a kölköt az érkezési oldalon. Közen a doki egy kis gátmetszést is ejtett, fogalmam sincs, hogy melyik kezével
, állítólag nagyon kicsit, és meg is úsztam volna, ha lassabban nyomok, de én állítólag mint egy gőzgép, a végén szóltak, hogy hagyjam abba, mire én, hogy miért, jött a válasz, hogy kint van a baba
ÉS fiú!!! Hát lett nagy meglepetés, végig Rozira készültünk
Így a férjem szülinapjára megérkezett közénk kéken lilán 10/10-es apgarral 20,40-kor György Mózes (két dédapja után elnevezve ). Nem sírt, csak nyüsszögött inkább, s én nem hittem a szememnek, hogy van egy gyerekünk, hogy szültem, és mikor lesz már az elviselhetetlen fájdalom, amire készültem, és különben is hogy lehet, hogy 10 perc alatt kitoltam. Karomba adták, majd a doki fél óra alatt gyönyörűen összestoppolt, kitisztított, s még ki tudja mit csinált, mert ő ugyan mondta, meg azt is, hogy mit érzek, de én csak örömöt éreztem, és meglepetésemre nem bőgtem, csak néztem a férjem és a fiam, és csak most bőgök, ahogy ezt leírom.
Ez történt velem, mindenkinek kívánom, hogy így élje meg, egy dolog segített sokat, hogy amikor fájt lazítottam, nem kapaszkodtam, nem görcsöltem, hanem tudatosan lazítottam, a szünetekben meg pihi. Csapatmunka volt, állítom: nem szültem, hanem szültünk, öten. Az eredmény most alszik, s ez manapság nagyobb csoda, mint hogy megszületett
bocs a regényért és a késésért
zsófi
Végre megvan a bűnös.
