Sziasztok!
Jajjj, de jó témák
Hááát, igen... Én szülés után annyira feszült voltam,h ogy csakis Hannát tűrtem meg magam mellett és csak úgy lehetett mindent csinálni, ahogy én akartam. Iszonyatosan kiállhatatlan voltam. Közben a felelősség akkora nyomással nehezedett rám, hogy el se tudom mondani... És még szerencse, hogy nem lettem depis. Csak agresszív voltam... (elég volt az nekem, meg mindenki másnak) és olyan szörnyű volt, hogy nem tudtam normálisan viselkedni. És már sajnáltam bárkit, aki hozzám szólt, mert nem volt máshoz türelmem. És persze jöttek látogatni és kérdeztek, meg mindenki fogdosni akarta az ÉN pici babámat... Most nagyon-nagyon abban reménykedem, hogy nem lesz ekkora a felelősség érzetem, mivel Hannával már edzettebb vagyok

És nem fogom az egész családomat elküldeni a francba. és nem fogok mindenkivel kiabálni.
És ugye nekem szerencsém volt, mert Hanna nem volt sírós (persze minden nyögésére riadtam... para-anya..) sokat sétáltunk, kendőztünk. Nekem kb 6 hónap volt, mire beállt az agyam értelmesebb állapotba. Én ezt a hormonok kivonására fogom egyébként és ma már tudom, hogy ha akkor szedek sedativ pc-t, tuti nem robbantam volna föl mindenen. Mondjuk most már van alkati szerem, szerintem az is sokat fog nyomni a latba...
Én szerencsére készültem a szülés utáni időszakra is, így annyira nem ért váratlanul, hogy nem csak eszik-alszik a lányom. Iszonyat keveset aludt napközben

(ma se alszik sokat, vagy szinte semmit), nem tudott kakilni, közepes mennyiségeket bukott, amíg nem tanultam meg rendesen büfiztetni...
A másik mázlim az volt, hogy Bigyó miatt már hozzá szoktam, hogy nem minden úgy történik, ahogy én akarom. De lövésem se volt arról, hogy én, aki MINDIG pontos voltam, képtelen leszek odaérni bárhová, mert NEM BÍRTAM időben elindulni. Az én pici szervezett életemhez lassabban alkalmazkodott Hanna, mint azt én terveztem. (kellett nekem baknak születni) És alapvetően én terveztem, Hanna végzett.... DE megtanultam ezzel is élni és ma már meg van az időrendünk, amit mindannyian be tudunk tartani. És így jó
Baba bent és kint: Én is úgy gondolom, hogy a habitus már pocakban is látszik. Hanna keveset aludt a pocakban, kint sem vitte túlzásba. Alex se épp nyugi baba...

De az nem fog zavarni, hogy mit kezdek vele, ha fent van

Hannával is folyamatosan beszéltem.

:D Alex is ezt kapja majd.
Hanna inkább minta baba volt, tehát mindent időre csinált bent és kint is. 16 hetesen éreztem először, 28 hetesen befordult, 40dk hétre született.... Mindent időben csinált, csak a fogai jöttek később.
Alexet 12 hetesen éreztem már, nem úgy fekszik, ahogy kéne, de közben akkor kel, amikor én, akkor alszik, amikor én és rájöttem,h ogy nem nyomja a hólyagomat, nekem sokkal jobb

:D Szóval ő sokkal inkább alkalmazkodik hozzám, mint Hanna tette.
Nekem nem volt olyanom, hogy nem ettem volna, vagy nem öltözök fel, mert a Suttogóval erre nagyon is felkészültem, hogy az fontos, hogy magamra is jusson idő. Így odafigyeltem rá.
Tényleg nem fog az ember eljutni egy ideig moziba, ha szopi van. Akkor hozzád van "láncolva" a gyerek, főleg, ha nem tudsz fejni, mint ahogy én se tudtam...
És igen, egy időre beszűkül az embernek a mozgás tere, de nem annyira vészesen, ha sikerül hozzá jó embereket találni. Nekem szerencsém volt ebben is, mert a barátnőm viszonylag közel lakott, 3 nap van a gyerekeink között és sokat voltunk együtt. Ha egyedül kellett volna itthon sétálnom, szerintem begolyózok. De így nagyon jó volt

Majdnem minden nap mentünk valahova.
Luna!
Tök jó, ohgy így bejött a szék.

Nekem most se lesz... majd, ha nyerek a lottón

:D
Na, megont nem tudom kinek mit akartam még írni... jajjjjj....
Visszaolvasok, azt írok még
