Szisz, most kicsit előbb jött a fészekrakó ösztön!
De ma aludtam is....
Meg a másik, hogy mindent ki akarok pipálni addig, amíg szétverik a fürit, hogy utána már "csak" a lakás kitakarítása maradjon a sittből, ablakmosással, ajtóvakarással és konyhakipakolással. De ezekhez már lesznek kis szorgos segítőim, nővérem és sógornőim is jönnek.
Ha ez megvan, akkor már csak a napokat kell túlélni.
Nem tudom, más kimamik hogy vannak vele, de nekem most pár napja kezdett nehézkes lenni az élet késő délutántól.
Úgy értem, főleg, ha Levi és a 3 éves unokatesója megtalálják egymást, mert az most extra. Totál egymásra zizzentek, csak fel-alá rohannak eszüket vesztve és sikítva, amíg egyikük össze nem töri magát.
És persze vkinek kell utánuk vetnie magát folyamatosan. Na, még úgy, hogy nem én futok csak néha, akkor is készen vagyok attól, amit csinálnak. Komolyan, ők futnak, de mintha nekem kellene....
Meg az emelgetés is egyre gázabb.
Jójó, nem akarok nyavalygós lenni, nem is leszek, de nálunk elkerülhetetlen sokszor. Szóval most kell még nagy levegővel mindent megcsinálni, mert érzésem szerint nyáron, a 40 fokban ekkora hassal (már most durva sztem, bár a szomszéd csaj csak 3 napja vette észre a pocakot...csodálkoztam is) már nem hiszem, hogy bármi menne a túlélésen kívül.
Nekem ma volt egy szupi élményem, ugyan sajna le kellett mondanom, de nagyon jólesett!
Szóval ugye regnumos voltam (hasonló a cserkészethez, csak totál más elvek szerint) és 5 éves koruktól 18 éves korukig vezetgettem 10 fiúcskát. Ne is mondjátok, hibbant egy banda voltak, kemény dió, legtöbb nagycsaládos, rengeteg bátyóval, akiktől hozták ám a hülyeséget, de imádtam őket.
Csak ugye házasság, gyerek, ők meg Börs és környéke, egyszerűen nem fért bele hetente készülni+havi kirándulások, sok sok hétvégi progi és nyári tábor szervezés.
De azóta is persze tartjuk a kapcsolatot, csak már én nézek föl rájuk, mert 2 méteres laklik lettek, 19-21 évesek most.
A lényeg, hogy ma felhívtak, hogy akkor ők megszállnának minket öntözgetni. Csak ugye Petihugi szülinapja volt, és már mentünk el.

De nagyon jó élmény volt, hogy gondoltak ránk.
Szóval sztem még, amíg lehet, meghívom őket egy fél disznóra. Te jó ég, ennyit enni még nem láttatok sztem élő embereket....fiús anyukák készüljetek, mert ez tényleg horror-
Na, lelövöm magam, megyek alukálni!
Remélem mindenkinek jól telt a hétvége és lesz soksok fotó. Én holnap teszek majd föl, ha sikerül.