Üdv. mindenkinek! Ezer bocsánat, hogy mostanság hanyagoltam a topicot, de az időbeosztás terén valamit katasztrofálisan csinálok.

Valamennyire követtem az eseményeket, de még nem vagyok teljesen képben, ezért előre is bocsi, hogy nem mindenkinek írok.
Mi most éppen töltődünk. Mivel az idő drága, nem vergődünk a műtét miatt, azonnal "váltottunk" és most már a következő programra készülünk. Már minden vizsgálat megvan, gyakorlatilag egy hét múlva akár indulhatunk is, de megmondtuk Dévisznek, hogy ezt csak akkor tesszük meg, ha a helyzet bíztató. A tavaly októberi tüszőhelyzet óta tudjuk, hogy bármikor lehet kiugróan jó a helyzet, még ha általában nem is ez a jellemző. A legutóbbi találkozáskor Dévisz nagyon aranyos volt és sokat beszélgettünk. A donorral kapcsolatos felvetése után az ezzel kapcsolatos további beszélgetés érdeklődés hiányában elmaradt.

Elképzelhető, hogy (ismét) újítunk. Mivel hagyományos IVF-hez nyilván nem lesz elég katona, felvetődött egy olyan lehetőség is, hogy a lehetőségekhez képest lesz IVF is, a többi peténél meg marad az ICSI. Persze ehhez kell némi szerencse is, de mi erre mindig is nyitottak voltunk.
Bodza: aranyos a cumis történet és tényleg nem lehet véletlen! Azon vagyunk, hogy egy tökéletes helyet találjunk neki.
A másik topicot már elfogadtam (ha fejenállva pörögnék, akkor sem lenne másképp) és többé-kevésbé igyekszem követni. A legfontosabb események természetesen nem kerülik el a figyelmemet.
Loreena: ezek szerint mi már novemberben találkoztunk... Kár, hogy nem szólítottál meg minket. Tudod, mi ritkán harapunk, alaphelyzetben egészen szelíd oroszlánok vagyunk.

Drukkolunk, hogy a 3. inszem egyben az utolsó is legyen.

Kiváncsi leszek, hogy kibírod-e a tesztelés nélkül legalább a hétvégéig...
Muki:

Nagyon sajnálom, hogy így történt. Írtad, hogy van egy olyan vizsgálat, amikor egy sejtet kivágnak az embrióból és azt genetikai vizsgálatnak vetik alá. Én kb. 2 éve olvastam erről, de akkor a magyarországi helyzet még nagyon rossz volt. Nem tudom, hogy akkor hány vizsgálatnál tartottak éppen, de az egyik cikk legvégén oda volt biggyesztve egy mondat, miszerint az addig vizsgált, majd viszaültetett embriókból még nem lett terhesség. Akkor ez a mondat elég volt ahhoz, hogy ejtsük a témát, de azóta a technika és az eredményesség jelentősen változhatott.
Amit a sorstársaknak ajánlott tornákról írtál, azt mi is megtapasztaltuk. Szimbánénak egy alkalom is elég volt ahhoz, hogy ejtse a témát. Ott is a vega-duma volt a sláger, bár a párom közkinccsé tette a húsevős verziót is, nyilván nem aratva ezzel osztatlan sikert. Tényleg hihetetlen, amikor felelőtlenül osztják az észt olyan emberek, akiknek sosem volt szükségük komoly hormonkezelésre. Maguk a tornák - ahogy minden mozgás - a keringés serkentése által segíthetnek, de a savasodós, fűevős bla-bla nélkül!
Kriszto: utólagos engedelmeddel mi is vigyorgunk. Majd szólj, ha már örülni is lehet!
Sajó: jól döntöttetek.

Ez az egy hónap mindenképpen elég lehet arra, hogy legközelebb akár 3 tüsző is ott legyen a kezdésnél. Ha megint csak egy lesz, akkor mindenképpen kezdjétek el a stimut és ha nem csatlakozik hozzá sürgősen még 1-2, akkor érdemes lehet leállni, de a következőben jobb esélyekkel azonnal(!) elindulni. Többen is említették már, hogy a leállított hormonkezelés utáni ciklusban a szokásos tüszőmennyiségnél több volt. Persze ez nem törvényszerű, de sosem lehet tudni...
Tegnap volt egy érdekes élményünk, tanulságos lehet mindenkinek. Dévisz először küldött minket a Jánosba vérvételre. (Állítólag valamilyen elszámolással kapcsolatos dolgok miatt jobb neki a János, mint a Nyírő.) Amikor a neten nézelődve azt tapasztaltam, hogy a környék összes kisebb települése területileg a Jánoshoz tartozik, már kezdtem aggódni, de ami ott fogadott minket, az nem fehér embernek való. Kb. 1 Km-re a kórháztól találtunk parkolóhelyet, majd beálltam a sor végére. Addig Szimbáné előrement, hogy érdeklődjön, kell-e előjegyzés, stb., mivel előző nap a telefon nem azért csörgött náluk, hogy felvegyék. Közben a sorban tipródó nénik be-beszólogattak neki, mert azt hitték, hogy tolakodni akar. Az első illetékes elhajtotta azzal a szöveggel, hogy "kérdezzen meg mást". (Talán a saját édesanyjára gondolt...

) Nyilván tudta, hogy mi a rendszer, de ha nem akar "nyilatkozni", akkor szomorodjon meg. Közben egy, a végeláthatatlan sornak kb. a közepén álló nő mondta a páromnak, hogy ő már egy órája vár. Elszámolás ide vagy oda, nekünk egy vérvételre egyszerűen nincs egy egész délelőttünk. Nem is kellett több, átvergődtünk a Nyírőbe. Odaérve az ablak mögött ülő hölgyek kedvesen üdvözöltek minket, majd megjegyezték, hogy "milyen régen jártunk már náluk..." Ettől a kontraszttól teljesen le voltunk döbbenve. Kb. 3 perc múlva már kifelé jöttünk a kórházból. Igen, lehet így is.

Ha már fizetünk a vérvételért is, ezek után nem lesz kérdéses, hogy cserébe elvárunk egy jó szolgáltatást. Ha kell, akár Telkibe is kimegyünk, mert utazásal együtt is kevesebb időt vesz igénybe, mint a Jánosban, sorban állás közben megpunnyadni. A Nyírő a király!

Azt már felesleges is hozzátennem, hogy nagyon jól vették le a vért, ráadásul az eredményt kb. 4 órával később telefonon megmondták, miközben a Jánosban sokszor csak napokkal később van eredmény, ami a viszonylag gyorsan bomló hormonok esetében eléggé gáz.