Jó reggelt!
Köszönöm a hozzászólásaitokat. Érdekel a véleményetek, azért is kérdeztem, ezzel együtt nem értek azon nézettel egyet, hogy csak mert valakinek van papíron 20 év pályatapasztalata, az attól az atyaúristen helyettese. Nem így van, nem hiszek el mindent bárkinek, csak mert elvileg van gyakorlata. S mi van, ha ezt a hivatást gyakorolja, de nincs érzéke hozzá? Mert ilyen is nem egyszer elöfordul a való életben. Lehet, hogy úgy hozta a sors, hogy programozó matematikus helyett, amihez talán több érzéke lett volna, öt is rossz pályára tanácsolták vagy így alakult a körülmények figyelembevételével, de ez nem jelenti azt, hogy alkalmas is a pályára. Nem lehet általánosítani, minden gyerek más és figyelembe kell venni, hogy az adott visszafogott viselkedésnek milyen okai lehetnek. Ezt 10 perc alatt nem hiszem, hogy érdemben meg lehet ítélni (Engem is minden tanárom úgy ítélt meg, hogy reménytelen eset és menjek csak szépen szakmunkásnak, ott talán megadatik nekem egy kis sikerélmény és anyám ugyanúgy kiverte értem a patáliát, mint én teszem a gyerekeimért, de meg is lett az eredménye és csak lesnek az egykori tanárjaim, hogy mire voltam ténylegesen képes.). Iminek ez a személyisége, ahogy Eninek a hemzsegés. Nem hiszem, hogy egy évvel változna az, ami születése óta jellemzö rá. Akkor meg minek várni, ha minden más adottsága megvan az iskolakezdéshez? Ha még egy évig maradna, pont a legjobb barátnöjétöl szakadna el. Ök nagyon össze vannak növe, nagyon hiányoznának egymásnak. Nem szereti az ovit (persze lehet, hogy az iskolát se fogja, de azon sajnos túl kell esni) , még egy évet ott lehúzni neki is inkább hátrány, mint elöny lenne.
Ha lenne egy biztos receptem, aszerint döntenék. Mindenesetre attól nem tartok, hogy Imi ne tudna Eni árnyékából kiszakadni és Eni állandó jelenléte öt bármi új kapcsolat kialakításában akadályozná. Imi nagyon emancipált és eltökélt, pontosan tudja, hogy mit szeretne és nagyon kitartó annak elérésében. Meglátjuk mit hoz ez az év, nagyon kíváncsi vagyok.
Remélem nem gázoltam ellenvéleményemmel senki lelkébe se, csak szerettem volna felhívni a figyelmet arra, hogy nem kell minden álítólag tapasztalt ember véleményének bedölni. Ennyi erövel egy orvos se tévedhet sose, hiszen annyi tapasztalata van és ez a munkája, de mégis. Jellemzök a félrediagnosztizált dolgok, mert némely orvos fantáziaszegény és csak a tankönyvekböl tanultakra hagyatkozik, de nincs a pályához érzéke, nem hallgat az ösztöneire, az elsö benyomására, az észérvekre. Mennyit küzdöttem, mire Dönci születésekor engem is végre emberszámba vettek és utólag milyen bocsánatkéröen járultak elém, mert elnézték, nem gondoltak rá, stb.
Persze az orvos-páciens és a tanár-tanuló viszonya is arra az ösbizalomra van alapozva, amibe ti is kapaszkodtok és hisztek, de én nem adom le a bejáratnál az agyam és szünök meg önálló véleménnyel és gondolkodással bíró lény lenni csak azért, mert átléptem a tudás szentélyének küszöbét... Ezen utóbbi mondatomat lehet jobb lenne inkább törölni, mint közölni, mert nem sikerül úgy átformálnom, hogy ne legyen bántó hangneme. Szóval nem bántásnak vagy sértésnek szánom, csak nem tudom a gondolataimat jobban megfogalmazni, remélem megértitek. Elkapott írás közben az indulat, bocsátassék meg nekem.
Boni a tesódék kocsija milyen márkájú volt? És a baleset ellenfele? Az övé? Neki nem lett baja? Tesód szegény hogy van? Jobbulást kívánunk neki és maradéktalan felépülést!
Csajok nagyon jó nektek, hogy találkoztok Sziszkáéknál! Nagyon kellemes vendéglátók, nehogy az utolsó pillanatban lemondjátok! Csak ajánlani tudom melegszívü vendégszeretetüket!

Remélem még nekünk is részünk lesz egyszer megint benne...
Tegnap elvittük magunkkal a furcsa barátnöméket. Ö már vagy 18 éve nem volt múzeumban, de szerintem ö is élvezhetönek találta. Megint Ludwigsburgban voltunk a gyerekrészlegben, töltök fel késöbb képeket is. A gyerekekkel csináltunk amolyan mini kincsvadászatot is, vagyis kaptunk egy kis füzetet kérdésekkel, amire a választ különbözö múzeumokban találjuk. Ennek megvolt az a verhetetlen elönye, hogy nem kellett mindenhova külön belépöt vennünk és mégis mindenhova behettünk! Voltunk pl. a divatmúzeumban, ahol 1700-as évektöl kezdve voltak a félhomályban eredeti ruhák kiállítva. Nagyon érdekes volt. Aztán a Kerámiamúzeumban, a barokk részekben, stb. Mivel mindenhová nem jutottunk el idöhiány miatt, a társaság nem kis meglepetésére én kitaláltam a pár megszerzett betü alapján a megoldás szavát ill. rekonstruáltam a hiányzó kérdésekre is a válaszokat. Mondtam nekik viccesen, hogy gyerekek ez az alapmüveltség része, hogy az ember tudja a királyok feleségének a nevét is és bizonyos festmények legapróbb részleteit is imeri, no meg az udvari zeneszerzö neve is beugrik, de inkább csak a paraszti logika nyert szerintem részemröl...
Barbi