Nagyon jók a kinti képek, láttam mindenkinek sikerült kiszabadulnia a lakás fogságából.
Úgy gondoltam, januártól én is megpróbálom ezt a fogyi dolgot, és csatlakozom a csapathoz.
Tesóféltékenység nálunk egyenlőre most nem jelentkezik, bár nálunk is volt az elején. Lehet, hogy csak vihar előtti csend?

Majd meglátjuk.
Bibi: már hiányoltalak!!!

Örülök, hogy sikerült kicsit kimozdulni, és remélem picit jobb kedved lett. (sikerült valamennyire feltöltődni) A tv megvonást szerintem fokozatosan én is be fogom vezetni.
Bex13: mi is gyermekorvost váltottunk anno. Eléggé bedurrant az agyam, mikor Adri 1 éves kora előtt lázas lett. Mivel szombat éjfél tájt volt, a neten néztük a dolgokat. (mit is kellene tenni) Pl.: a hűtőfürdő szabályait: meddig is hűtsem, hogy is kell...stb. Első gyermekes Anyukaként rutin nélkül így tudtuk megoldani. Mikor bevittem rendelésre, jól lecseszett, hogy miért a netről informálódtam. Nem sok kellet, hogy oda ne vágjam oda neki: nem tudom mit szólt volna, ha szombat éjfélkor felhívom, hisz már az elején kikötötte: csak rendelési időben hívjam. Ő nem elérhető azon kívül. (nem mintha minden nap hívni akartam volna). Kaptunk gyógyszert is, amitől tele lett szegény csalánkiütéssel. Két nap múlva kaptunk másikat is. Persze akkor is csak a netről tudtuk meg, hogy mi baja van a gyereknek. (akkor sem mondott semmit, csak vizsgált, és kaptam egy receptet.) Ekkor már nem volt kérdés, hogy váltani kell. Nem azt vártam volna el, hogy bájcsevegjünk, és mondja el az életét. csak azt lett volna jó tudni, hogy mi van a gyerekkel. Most van egy nagyon aranyos, kedves dokinénink. Igaz, nem tudom az életét, de elmondja, hogy mi van a gyerkőccel. (a stílusa is nagyon tecc.) És tudom, hogy nem mindenki hisz benne, de a csalánkiütés után nem volt kérdés, hogy homeo-s orvost keresünk. Nem azt mondom, hogy nem ír fel gyógyszert, ha kell, de először homeo-val próbáljuk meg kezelni.
Nálunk a váltáskor bementem, és kikértem a kartont. A dokinéni mérges volt (ez látszott rajta), de nem szólt semmit. Rám sem nézett, ám ez akkor már nem is érdekelt. ÉÉÉÉs, a mostaninak tudom a mobilszámát is. Igaz, szerencsére még nem volt rá szükség, de megnyugtató.
Viki: vicc nagyon tecc!!!
Egyébként a kutyutok nagyon aranyos. Én is csak azt tudom írni, amit Bex is írt: nem az a lényeg, hogy milyen, hanem hogy ari és szeretitek. (a doki viszont jól tudja: vizsla. Német vizsla, a miénk Magyar. Keress rá a google-ban. Találsz róla képet

)
Hát, most jó sokat írtam.
Jaaaa, és a lényeg. Nóci tényleg lusi. Tegnap este bevittem a tiszta ruhát a szekrénybe, és ő nem látott, mert a másik irányba volt fektetve. És láss csodát! Lassan, de komótosan átfordította a fejét. Igaz, párszor nekifutott a dolognak, de sikerült. Na, nekem sem kellett több. Kíváncsi voltam, mi van a fejtartással. Játék segítségével az is összejött. Igaz, nem túl magasan, de összehozta. És még vigyorgott is közben. Mondtam is neki: majd jól megfújom a hasát, ha ijesztget itt engem.
ÉÉÉs jön a fogunk ezerrel. (f..unk is rendesen, nappal pedig nem alszunk).