A nőgyógyászom válasza az oltásra: igen.
Tacskós téma (mindenkinek szól, aki írt a témához vagy szereti őket):
Valóban imádni valók. De mindegy is, hogy szálkásszőrű vagy rövidszőrű vagy törpetacskó vagy bármi. A tacsi az tacsi. mindegyik egyformán rohadék. Már elnézést a kifejezésért, de azok.
Én azt imádtam nagyon, amikor féltek, hogy leszidom őket. HOgy tudtak nézni, te jó ég! Ezt a rettenetet a szemükben. A másik kedvencem az evés volt. ha csak egy szem szotyit ettem, már ott termettek, hogy ők is kérnek. Bármi is volt a kezemben, kértek belőle. Ha meg elfordultam tőlük, mindig oda jöttek a szemem elé, hogy lássam őket éhezni...
Ann,
igazad van, én is úgy érzem, hogy állatok közötti nevelkedésnek köszönhetően más lettem. Mind a mai napig nagyon szeretem az állatokat. A mamámnál néhány néma kacsát nem engedek levágatni. Inkább hozzájárulok a táp megvételéhez.
Hozzád hasonlóan, én is nagyon szeretem a természetet, a természetes dolgokat. persze, manapság nem lehet kivédeni a mű dolgokat, de én is nagyon egyszerű ember vagyok. Sőt, sok tekintetben már-már igénytelen, főleg azt látva, hogy mások mennyit adnak bizonyos dolgokra, ami az én életemben egyáltalán nem szempont.




























