ma is voltunk dokinál, már sokkal jobb, azt mondta, még holnap is kell mennünk, mert inhalálás után már harmadszor le is szívják egy szondával az orrát. aminek örülök, mert jó mélyről tudják kiszívni a dzsuzmit!
férj elment az inhalátorért, végül csak 10 000 volt 15 helyett, és elég profi gép, úgyhogy vissza is szívta a pesszimista megjegyzéseit.
(mindenképp akartunk venni, csak én megemlítettem ezt a szándékunkat az asszisztensnőnek, aki mondta ezt a lehetőséget, és még ő rá is kérdezett a dokinőre, aki simán rávágta, hogy igen, és már írta is az ajánlást, a legolcsóbb kerül 13 ezerbe, ez meg sokkal menőbb és jobb)
úgyhogy du-tól már inhalálhatunk orrszívás előtt! juhéjj!!!
Erpé
remélem, nektek is sikerül intézni valamit!
olyan jó, hogy itt van Kukli, mert most mindenki rak fel képeket!
olyan szépek a gyerekeink!!!
a videókat is mindjárt nézem!
tegnap már beszéltem apuval, ezt elfelejtettem írni este, és tényleg jókedvű a hangja!!
kérdeztem, hogy van, mondta, hogy jól, aztán kérdeztem, hogy fáj? mondta, hogy igen, de ha nyugalomban van és nem mozdul akkor nem. erre mondtam viccesen, hogy akkor ne mozduljon, erre ő, hogy a nővérek állandóan nyaggatják valamivel, mert kaptak lóvét, és most tepernek
és akkor elütöttem azt a poént, hogy fizessünk-e még egy kört most azért, hogy hagyják békén? ezen jót nevetett. remélem, hogy férj ma hamar hazajön, és akkor ma be tudnék menni hozzá látogatóba.
ja, és köszönöm mindenkinek a kedves és buzdító szavakat! lehet, hogy nem mindig köszönöm meg egyesével, de nagyon jól esnek ám!!!
Gyöngyi
jövő héten már tutik leszünk, akkor randizhatunk, ha neked is jó! bárhol, akár el is ugrom érte!
és tényleg, mi a baj???
Nemlajos, Gyöngyi
milyen lakodalom????
és ha jövő héten lesz tali, jó lenne, ha épp akkor, mikor MOncsi jön pestre!!!
és akkor végre tudunk vele is talizni!
jó volt a reggeli kiskakasszóra ébredni, bár csak most olvtastam...
na mindegy, ez egy jó értelmes mondat volt...
Bababi
jaj, szegény ti!!! még jó, hogy nem lett semmi baj!
tegnapi szomorú történetem, nagyon kiborultam rajta...
du. 2 körül elindultunk Mátéval a normafára, sétáltunk fél 4-ig, majd mentünk Fanniért az oviba. alig tudtam megállni, annyi kocsi volt. nem is értettem, mi van itt, aztán bementünk, Fanni épp sünit gyártott krumpliból, meglátott, széles mosollyal az arcán kifutott hozzám, átölelt, én meg mondtam neki, hogy imádom, és most gyorsan öltözzön, mert MÁté is itt van, és ne melegedjen be, induljunk a dokihoz is, mert időre kell menni, erre iszonyú keservesen elkezdett sírni, és akkor látom a sok szülőt benn a teremben, és sápadtam el, hogy basszus, ma van a szülős barkácsnap!!!
egész héten férj vitte, hozta Fannit, ezért én nem láttam a kiírást, ő meg nem szólt, meg el is felejtettem...
olyan tehetetlen dühöt és fájdalmat éreztem, hogy így megbántottam a kislányomat, hogy ott bőgtem már vele együtt, és közben fogadkoztam, hogy megölöm a férjem!
bemenni nem tudtam, mert MÁtét betegen sem, de egyébként sem akartam volna bevinni ennyi ember közé. a dokit még le is mondtam volna, de az is volt ugye. és még cuccot sem vittünk, amit lehetne csinálni.. egész estémet megbélyegezte ez. ráadásul mikor pityeregve mentünk a kocsihoz, rámnézett, én mondtam, hogy ne haragudjon, erre könnyes szemmel rámnézett, és közölte, hogy ő nem haragszik, csak szomorú, na akkor teljesen kiborultam...
(na már megint bőgök..)
aztán mondtam, hogy jövök neki eggyel, azt kér amit akar! és azt kérte, hogy itthon csináljuk meg az ujjbábot, amihez már megvettem a hozzávalókat, és azt akartam bevinni az oviba erre a napra. úgyhogy megcsináltuk, ma meg be akarta vinni, persze a wc- n feleljtette, de du. viszem utána!
na ezt most kiírtam magamból...