Moncsi!
Nagyon sajnálom,ami veletek történik,nem akartam írni sokáig,hogy ne borzoljam a kedélyeket.
Én teljesen megértelek.Mi annó ugye cuccostól vártuk,hogy jöhessünk haza 3 nap után,és közölték,hogy nem haza,hanem gyerekkórház.Úgy,hogy előző este az összes csecsemős azt mondta,ennek a kisbabának az égvilágon semmi baja.El akartuk hozni saját felelősségre,közölték,hogy akkor feljelentenek,meg gyámügy,stb,mert veszélyeztetem a gyereket.Aztán csak az eredményeit kértem,és hogy megnézethessem egy MÁSIK orvossal.Ezt sem engedték.Tehetetlen voltam,és csak sodródtam az eseményekkel.A kórházban még világosabb lett,hogy semmi baja(láttam,milyen egy tüdőgyulladásos baba)de közölte a dokinő,hogy a tüdőröntgen eredménye 2 oldali tüdőgyulladás.Min.1 hét.Iszonyú volt,tudtam,hogy semmi baja(de ugye az orvos mégiscsak orvos,azzal nyugtattam magam,mi van ha hazamegyünk,és utána jön ki,sokkal rosszabb lett volna)tehetetlen voltam,vártam,hogy teljenek a napok,és ne szedjen össze semmit a többiektől.Szóval higgyétek el,én is harcos típus vagyok,a férjem meg pláne,de így sem mentünk semmire.Az orvos szavával szemben tehetetlenek vagyunk.És hiába tudtam,hogy semmi baja(ami azóta be is bizonyosodott,hogy ok nélkül voltunk bent 9 napot)hogy merjem elhozni,ha az orvos azt állítja,hogy beteg?Megjegyzem,azóta sem láttam egy darab eredményt,leletet,SEMMIT,ez az én hibám,bánom nagyon,de mikor eljöhettünk,ez izgatott a legkevésbé.És igazából mire megyek vele,hogy tudom,hogy nem volt semmi baja?Ez mostmár így van.Én azt hiszem sosem fogom elfelejteni,de mostmár nem gondolok rá annyit,csak akkor jut eszembe,mikor látok valakit,akinek köldököt kell ápolni(én a köldökcsatot sem kaptam meg
)vagy olvasom a vonalzón,hogy mondjuk 6 napos és otthon van.Na ezek nagyon fájnak.És tudom,hogy sokaknak sokkal rosszabb,korababával,stb,de nekem ez akkor is szörnyű,hogy tudom,hogy másképp kellett volna lennie,és pusztán azért,mert nem voltunk szimpik,illetve túl egészséges volt a babám,mehettünk egy jó kis antibio kúrára.
Azt nyilván mindenki tudja,hogy az kamu,hogy folyton alszik
És abban csak reménykedni lehet,hogy normálisak a nővérek.Mert ott aztán nincs személyes foglalkozás.A hajnali 5-ös szoptatásnál a földszintről hallottuk,hogy minden baba üvölt.Egyszer kaptak éjszaka enni.Ha belegondolok,hogy itthon másfél-kétóránként evett.Ők maguk mondták,hogy már "megszokták a sírást".
Mi a múltkor egy jó órára hagytuk Larát a húgomnál,nem akartuk le-föl öltözetni,mikor a boltokat jártuk a nagylány miatt(kabát-csizma ügyben)addig nem is volt baj,amíg fent volt,de elaludt,és ahogy fölkelt,ugy eismeretlen lakás,azt se tudta,hol van,vígasztalhatatlan volt
Siettünk nagyon,de így is alig tudtuk hárman megvígasztalni
Szóval Moncsi,ez a kineziológus mindenképp jó ötlet,és szerintem nemcsak az allergia miatt,hanem hátha tud majd ezen a "traumán" segíteni,mert ez mindhármótoknak az szerintem.
Én júniusban erősen gondolkodtam orvosi segítségen,mert nagyon depressziós voltam,nem tudom,miért akkor jött ki,de enyhült,de a mai napig nem tettem túl magam rajta,és szerintem már nem is fogom.
Kitartás és sok erő nektek,és nagy ölelés innen is!