szüléstörténet:
Reggel bementünk fél 8-ra megvizsgált az orvos, mondta, hogy bő két ujjnyira van nyitva a méhszáj, és akkor ma szülünk. mondta, hogy szinte biztos volt benne, hogy a hétvégén megszülök...
Bejelentkeztem, megjött a szülésznő stb., 9:25-kor burokrepesztés, majd 10, 8, 5 és 3 perces fájások, ide másfél óra alatt jutottunk el. Addig egész jól elvoltam, de onnan már nagyon fájt. Az orvos és a szülésznő tündériek voltak, dícsértek, hogy milyen hős vagyok, hogy hang nélkül tűrök mindent és milyen fegyelmezett vagyok. Mondták, hogy ritka, hogy valaki ilyen öszötönösen együtt működik. Ez jól esett, bár gondolom, mindenkinek ezt mondják.
Arra emlékszem, hogy mindig kérdezgettem, meddig tart még és mondták, hogy nyugi, ma én már ebédelni fogok... Aztán fél 12 körül a fájásaim rendszertelenné váltak, kaptam oxitocint, ők meg csináltak szép nagy fényt és átalakították az ágyat, hoztak mindenféle eszközt, én meg csak kérdeztem, hogy minek, nem lesz császármetszés? Mondják, hogy hát azért mert mindjárt meglesz a baba és tényleg igazuk volt, a doki a két utolsó fájásnál megnyomta a hasamat (nem fájt) és 12:27-kor kibújt Zsófi
Zsófi szívhangja a végére lelassult, ezért behozták a vákumot is, de nem volt rá szükség. Mondta az orvos, hogy fél évben egyszer szokta használni és előző nap volt rá szükség, ezért statisztikailag ma nem lehet, de legyen ott, ha mégis.
Zsófi nagyon elfáradt a szülésben, ezért elvitték, nem maradhatott velünk a szülőszobán.
Még mindig nem hiszem el, hogy ez velünk történt, olyan mint egy álom, pedig itt szuszog mellettem egy tündéri pici lány.
A párom hős volt, de az utolsó 3 percben kinn volt a folyosón, mert megijedt, amikor telefonáltak, hogy érett szülés a 3-ban és megjelent vagy 5 medikus, gyerekorvos, még egy nőgyógyász és a segédszemélyzet.
Volt gátmetszés, de nem éreztem, jó jelnek fogtam fel. Igaz, mondták a legelején, hogy tuti lesz, mert nagyon magas a gátom.
A seb gyógyul, annyira nem fáj.
Vérzés: annyira ez sem vészes, szerintem éjszakai betéttel is kihúznám.
Méhlepény-szülés: egy pillanat, nem is éreztem.
Beöntés: ha lehet, kérjetek, én végig úgy éreztem, bekakilok. Lehet, hogy be is kakiltam, kérdeztem a páromat, azt mondta, nem.
Tényleg igaz, hogy miután megvan a baba, minden fájdalom megszűnik egy pillanat alatt.
Kilók: ma reggel 55 kiló voltam, 60-al mentem szülni, a terhesgatyámat tartani kellett, ahogy jöttünk ki a kórházból, el ne hagyjam.
Hát kb. ennyi, mindenkinek hasonlóan rövid, gyors szülést kívánok.
Jövök a képekkel, mihelyst feltöltöm őket a gépre!
Puszi
Zsuzsi