VIII.ker. Nagytemplom utcai bölcsi
Conti
Ez nem semmi!! Azért még aránylag tényleg szerencsések vagytok. Bár tavaly tanulhattál volna a mi kárunkból, direkt írtam!!
Parazita
Nálunk is zokki van!!

De nekem most az ablak a kedvencem, annyira furcsán, hangsúlyozottan mondja a "bl"-t
Áfonya
Irtó édesek a képek!!
Panda
Én sem fizetnék egy fillért se!! ezt a szemétséget!
Nyusz
Emike szövege nagyon nem semmi, főleg a gyomlálós!!


Itt röhögtem rajta, apa meg majdnem felébredt. Manó
Tényleg később kezdünk, bár az az igazság, hogy én számoltam el, direkt nem jelentkeztem még szept elején, gondoltam úgy 15 körül jó lenne - csak épp 20 a harmadik heti hétfő
sebaj. A galambos néni meg csak húzzon a sunyiba, én utálom őket, egyszerűen képtelenek felfogni, hogy nem kéne őket olyan helyre szoktatni, ahol gyerekek is vannak, főleg mivel a galamb millió betegséget terjeszt. Szerencsére nálunk nincs ilyen, viszont van olyan játszótér (Guttenberg tér) ahova pont ezért nem megyünk sosem. Gumicukor
Hogy van most uszoda? Istvánhoz jártok? Hánytól van naponta bébiuszi?? - be akarok valmikor ugrani a héten én is
Ha nem baj, akkor most mesélek én is az újabb utunkról, előre is bocsesz, de kimásoktam a naplónkból, így kissé részletes lesz:
Elég korán reggel indultunk, így Dodi tiszta kóma volt, de szerencsére vissza tudott aludni a kocsiban. Gyöngyiékkel a határon találkoztunk, onnan mentünk együtt fel a Biharba, pontosabban a Padis fennsíkra. Mivel ide elég vacak út vezet, jó sokáig kellett a kocsiban ülnünk – valamikor du 4 körül értük el a tábort. Dodesz meglepően jól viselte a hosszú autózást, nem nyafizott szinte egyeltalán. Gabi viszont rosszul lett út közben, így ők Rocival kiszálltak a fennsík kezdeténél – később jól el is kavartak, Rol elment őket keresni, de sikertelenül. Végül sötétedéskor érkeztek oda, mire már mindenki aggódott, hogy vajon mi lehet velük.
Tulajdonképpen most egy barlangász tábor volt, így elég sokan voltunk, a többiek már 4 napja érkeztek. Felvertük sátrainkat, kajáltunk, tábortüzet raktunk és máris lefekvés idő volt. Csirkuszt a „mobil fürdőkádjában” fürdettük a tábortűz mellett, aztán kis játék után irány a sátor. Elég lassan aludt el, hiszen minden újdonság volt neki és esze ágában nem lett volna még lefeküdni, de már nyűgös volt a fáradtságtól.
A tábor körül rideg állattartás keretében lovak, birkák és tehenek legeltek. Ez annyira tetszett neki, hogy még lefekvéskor is sokáig ezt mesélte

. Másnap kirándulni mentünk – megnéztük a Szamos Bazárt. Ez a neve annak a völgyekkel, barlangokkal, patakokkal és vízesésekkel tagolt természeti csodának, ahol sétáltunk. Dodi is elég sokáig nyomta de végül bekéredzkedett a háti hordozójába, ahol egy idő múlva el is nyomta a buzgóság. Hirtelen hatalmas zápor kapott el minket, ami rövid volt de velős, szerencsére többnyire be tudtunk húzódni esőmentes területre. Később viszont nem volt ilyen szerencsénk, még nagyobb zápor lett, így vissza is fordultunk, de utunkat hatalmas esőben tettük meg. Dodi még élvezte is a dolgot, kényelmesen ücsörgött a hordozójában, volt esővédője, így csak az arcát érte – az viszont nagyon tetszett neki. Magunkról már nem gondoskodtunk ennyire és sikeresen bőrig is áztunk. A táj viszont így még szebb, izgalmasabb volt, az esőt sem bántuk, nem is fáztunk, egyedül Gyöngyi Lalájának nem tetszett a dolog. A gyerekek viszont külön élvezték a sétát az esőben. Mire a táborhoz értünk elállt, így gyönyörű napsütésben szárítkoztunk, főzőcskéztünk – egyedül a tűzgyújtás okozott némi nehézséget, de sikerült.
Amúgy a mezőn hatalmas rönkök voltak szana-széjjel, azokat görgettük oda magunknak asztalt és székeket varázsolva belőlük, a maradékot meg felaprítottuk egy kölcsönzött fejszével tüzelőnek. Estére már rutinosakká váltunk – a felaprított fát a kocsi alá pakoltuk, hogy a pára, zápor ne vizezze össze másnapra. A vadlovak még a sátrak közé is bemerészkedtek, sokat fényképeztünk, egyeseket meg is símogattunk, Dodesz nagy-nagy örömére. Ivóvizünk bőven volt, mert a tábor mellett fakadt egy forrás, abból csemegéztünk. Amúgy erre iszonyú sok forrás van, mindegyik iható, így kirándulni is csak minimális vízmennyiséggel indultunk el, hiszen útközben bárhol tankolhattunk.
A következő nap forró reggeli napsütéssel – és hatalmas párolgással kezdődött, így 10-kor már jött is a zuhé. Így kirándulni nem indultunk el, a sátorban játszottunk. Roland amúgy is a barlangász csapat indulását várta, hiszen most ő is ment velük, egy vízmérőt szereltek fel a barlangban. Az ő indulásuk is késett az eső miatt, így végül szinte Gyöngyiékkel egyszerre indultak el. Gyöngyiéknek szombaton munka hegyek, így menniük kellett, délután „csak” Rocival és Gabival, vagyis Dodi szerint „Oci”-val és „Gami”-val túráztunk egy kicsit. Dodesz egész du a papát hiányolta, este a tábortűznél meg percenként emlegette. Nagyon várta vissza, de a papa nem érkezett meg még altatásra sem, végül hajnali 4 körül jött haza hulla fáradtan. 12 órát voltak lent a barlangban + oda és onnan még elég kemény terepen gyalogoltak is.
Szombaton ébredés után összecsomagoltunk, szerencsére ismét jó napos idő volt, így a sátrakat sikerült szárazon elcsomagolni. Délben indultunk hazafelé, útközben azért meg-megállva egy bivalycsordánál vagy vízesésnél, késő délután érkeztünk Békéscsabára.
Dodi rengeteget fejlődött megint beszédben, már szinte követni is nehéz. Persze családunk életmódjához híven olyan új szavaink is vannak, mint sátor, „zsák”- hálózsák, villám, csillag, barlang, kötél, stb. Sőt már egész jó kis mondatokat is alkot. A hálózsákban csiga módra alszik: ha melege van kibújik derékig, hajnalban a hidegben pedig behúzódik az aljára
, élvezi az esőt, bátran rohangál benne hangosan rötyögve és a nagy állatokat is bátran közelíti meg – de csak valamilyen felnőtt kíséretében, amúgy egy kis beszari nyuszika, de ez nem is baj. Rit































