Sziasztok!
Jól eltűntem, hétvégére anyósomékhoz utaztunk... ilyen szörnyű hétvégém még nem volt, esküszöm!!! Mióta itthon vagyunk, próbálok lenyugodni, de nem nagyon sikerül

T. is tiszta feszült, szóval szuper a hangulat...
Ott kezdődött, hogy pénteken éjjel 3-tól reggel fél7ig olyan fájásaim voltak, (óránként kb.), hogy szabályosan patakokban folyt rólam a víz. A hasam bekeményedett, a combjaim úgy éreztem meggyulladnak, stb.. A sírás kerülgetett a félelemtől, már azon voltam, hogy jöjjünk haza... de szerencsére elmúlt és azóta semmi nem fáj.
Lehet, hogy nem kellett volna bablevest vacsizni???? Mert engem felfújt, gondolom Majának sem tetszett... nem tudom...
Aztán ezen felül még történt olyan, hogy.... jól megkaptam a magamét az anyósomtól..
Úgy kellett ráharapni a nyelvemre, hogy ne szóljak olyat, ami bántó, pedig engem most nagyon megbántottak...
1, Megyünk-e november végén még egy hétvégére?
Azt mertem mondani, hogy nem... 4 héttel szülés kiírt időpontja előtt nem fogok 160km-eket autókázni, egy olyan városba, ahol nincs kórház és a legközelebbi szülészet is kb 60km-re van... + rohadt kényelmetlenül ültem már most is az autóban, az alvásról nem is beszélve, állandóan pisilnem kell, de nem akarok senkit felébreszteni, ezért az utolsó pillanatokig húzom a wc-re menést (gyoggyant vagyok tudom), szóval totál kényelmetlen...
Na ez már úgy lett tovább kommunikáálva, hogy "IDÉN MÁR NEM IS JÖTTÖK"... enyhe éllel a hangszínben...
2, Kaptunk pólyát, de a pólyahuzatot anyósomék nem találják. Erre azt mertem mondani, hogy semmi baj, lehet nem is lesz rá szükségünk, a kórházban pólyában vannak, majd ott rájövök, hogy kell vagy nem kell, ebből ne csináljanak problémát.. Hát hatalmas hülyeséget mondtam: mert abban illik hazahozni ( a hordozóba be sem tudom kötni pólyában), meg mekkora butaság ez, egy kicsi gyereknek pólyában a helye, olyan pici lesz meg sem merem fogni pólya nélkül, télen a hidegben kell a pólya és még sorolhatnám.
Tehát leszúrás felsőfokon..
3, Már hónapokkal ezelőtt téma volt, hogy anyósom felköltözne hozzánk egy időre segíteni. Amit én nem szeretnék. Erről már beszéltünk itt, én úgy gondolom, egyrészt, hogy hármunknak kell összeszokni, másrészt valahogy el sem tudom képzelni, hogy más mossa a szennyesemet stb.. persze tök normálisan megköszöntem, hogy felajánlotta a lehetőséget és megígértem, hogy ha úgy érzem, akkor szólok neki, stb, de első körben szeretnék egyedül (vagyis T-vel) megélni azt hogy igazi család lettünk... Mikor egy hónapja voltunk anyósoméknl, ezt akkor véglegesítettük. Azt hittem elfogadták. Tévedtem
Vasárnap ebéd után, ülünk az asztalnál, anyósom: "Tudom, hogy Te különleges személyiség vagy, egy extra nő, akinek a szülés semmiség lesz, de tudom, hogy nem fogod bírni egyedül, meg a gyerek hozzám is tartozik blablablablabla... és a hangnemet képzeljétek oda... hogy a gyermekágy 6 hét és azt ki kell feküdni, stb...
Miért nem lehet tiszteletben tartani a kérésemet?????
Bocs, kicsit hosszú lettem, de még mindig nagyon kivagyok...
és ezek után, ha úgy is érzem, akkor sem neki fogok szólni, hogy segítség kell, sőt... szívem szerint soha többé nem mennék!!!!!
Miért baj az, hogy nem vagyok egy "elhagyom magam" típusú valaki??
(persze normál szülést feltételezek, más ha vmi komplikáció lép fel, de ilyen úgysem lesz...)