Sziasztok!
Julcsi baba vagyok, ma éppen fél éves! Mivel Anya eddig csak képekben örökítette meg életemet, elérkezettnek láttam az időt, hogy számot vessek az elmúlt 6 hónapról. 4100 grammal és 55 centivel bújtam elő Anya pocakjából, és mostanra már 9300 grammra és 69 centire nőttem. Azt mondják, ez nagyon szép teljesítmény, és imádnivalók a hurkáim. Szó mi szó én is nagyon élvezem ha Anya és Apa dögönyöznek. És hát meg is dolgoztam a szép combjaimért, rengeteg fáradságos ciciszopival növesztettem őket. Pár hónapos koromig úgy gondoltam, a világon csak a cici létezik, de most már nagy vagyok, és rájöttem, hogy vannak sokkal érdekesebb dolgok is. Azért lemondani még nem vagyok hajlandó róluk. Anya már próbálkozik mindenféle fura dologgal, és valami kanalat vagy mit akar folyton a számba nyomni, de én nem nagyon értem, ezt miért csinálja. Két hónapos koromig szerettem cumizni, de aztán rájöttem, hogy a hüvelykujjam sokkal finomabb. Most meg már annyira komoly nagylány vagyok, hogy már az ujjamat sem szopizom, viszont mindent nagyon szeretek megkóstolni. Tegnap épp a fürdővizemet próbáltam meginni, de Apa sajnos nem hagyta, mérges is lettem rá.
Egyébként nagy utazó vagyok ám, több ezer kilométer kocsikáztam már! 3 hetesen jártam először a zalai nagyszüleimnél. 5 hetesen pedig Apa megmutatta nekem azt a nagy vizet. Valami Balatonnak hívják. 3 hónaposan meg már bele is vitt. Azt nem nagyon értettem, mire volt jó az a bohóckodás, de Anya meg Apa nagyon vidámak voltak, fotókat meg videókat csináltak, úgyhogy biztos valami nagy dolog volt ez. Nemrég meg valami nagy hegyre vittek fel a hátukon, aztán ott még egy magas kilátóba is felmentünk, na attól már besokalltam kicsit. Nem értettem, minek kell most nekem ott lennem.
Legtöbb időmet Anyával töltöm. Elvisz engem mindenféle babatalálkozókra, járunk úszni meg zenebölcsibe, meg valami ringatóra is. Ezek jó bulik, bírom, ha zajlik az élet. Csak Anya legyen ott mindig, mert azt nem csípem ha valaki más akar a kezébe venni. Ne fogdossanak csak engem mindenféle nagyok, én csak Anyánál és Apánál érzem jól magam. Pedig ott vannak még Vilmanagyi, Rózsimama meg Manyusznéni, akik állítólag a nagymamáim, de még nem nagyon értem, hogy az micsoda, ezért ők is gyanúsak nekem, úgyhogy biztos ami biztos az ő kezükben is ordítok. Meg van két öregember, Árpitata meg Ernőpapa, ők is nagyon odavannak értem, de én jobban szeretem ha legalább egy méter távolságból rajonganak. Nnna. Nehogymár azt képzeljétek, hogy csak úgy osztogatom a vigyorokat! Azt egyelőre Anyának és Apának tartogatom. Apropó Apa. Ő a kedvenc játékom, ő mindig meg tud nevettetni. És bevallom, szerelmes is vagyok bele, ha nagy leszek, biztosan ő lesz a férjem!
És még egy pár dolog. A kilóim mellett a fogaimat is szorgosan növesztem, már 6 fogacskám kibújt! Az alsó kettő pont 4 hónapos koromban bújt elő, aztán jött sorban a felső négy. Mozgásban már kicsit lustább vagyok. Már két hónapja remekül fordulok a hasamról a hátamra, de egyelőre ennyi az összes tudományom. Inkább hisztizek Anyának, hogy tegyen arrébb. A kezeimet viszont már nagyon ügyesen használom, mindent próbálok megkaparintani magamnak, imádok rámolni, rendezkedni. Csak azt nem értem, Anya miért mindig ugyanazokat az uncsi játékaimat adogatja folyton a kezemben, mikor a lakás tele van sokkal érdekesebb dolgokkal. És azt sem értem, hogy miért akarja Anya folyton, hogy aludjak, és miért pont a kiságyamban? Oké, néhány hónapig még engedelmeskedtem neki, szép nagyra is nőttem, de most már igazán úgy érzem, hogy kár lenne olyan sokat aludni. Úgyhogy mostanában erősen tiltakozom az ilyen fajta időpocsékolás ellen. Anya még reménykedik, hogy megjavulok, hát, meglátjuk, még nem döntöttem el.
