Istennők, köszi a csík-infót, akkor megvárom, míg a doki leveszi a kötést végleg, kedden elvileg.
Igaz, Istennők vagyunk

Csak most kicsit jobban igénybe veszik az istennői képességeinket
Szüléstörténet!!
Visszaolvastam, bocsi, hosszú lett, de olyan jó újra átélni…….. itt bőgök

hüpp hüpp
Előzmények:
Szerdán, 23-án, du mentem be a kórházba a vérnyomás miatt, egészen péntekig nagyjából abból állt a progi, a vizeteken, cétégéken, uhákon kívül, hogy Bobokával traccsoltunk, illetve a két tüneményes szobatársammal hatalmas habos kávékat iszogattunk a büfében, meg az erkélyen napoztunk

Apa jött sokat, szóval egész jól elvoltam
Pénteken du volt egy kis action, mert 2x is rossz volt a ctg, nagyon beszűkült, elküldtek uh-ra, és az ott lévő doki beküldött szülőszobára, hogy megfigyeljék a szívhangot, minden ok volt, végül, viszont szörnyű volt, mert előtte kb délben ettem egy ovis-adagot, ami a kórházi ebéd, Apát vártam, h együnk, erre pont akkor küldtek le. Fél 8-ig ott voltam

rosszul voltam fizikailag az éhségtől, nem engedtek ki, pisilni is nagyon kellett, nagyon szenvedtem. Utána még meg is vizsgált egy bunkó doki, és még 3 tanoncot odacsődített, nem kérdezte meg, akarom-e, pedig úgy tudom, meg kéne... mindegy, annyira szabadulni akartam már, h ráhagytam, ha nekik az én hájas hátsóm kell, legyen
Ami annyira jó volt, hogy miközben bámultak 4-en a lábam közé, magyarázta nekik, hogy az a hártya ott a burok, az a szürkés-fehér folyadék a tiszta víz, stb stb, az egyik tanonc kérdezte, hogy mi az a fekete ott? A doki meg közölte, HÁT A HAJA

ééédes babám, onnantól kezdve jó kedvem lett!!
Na, szombaton du kezdtem érezni, mintha fájások lennének, 4-től kezdtem írni, szabályos 6 perces fájásaim voltak, egyre erősebben. Estefelé már nagyon fájtam, erősödtek, de nem sűrűsödtek igazán, 5 percesek voltak néha. Feküdni egyáltalán nem bírtam, ülni alig, állni volt csak jó... valamikor jó későn megvizsgáltak, még csak 1 ujjnyi, tiszta magzatvíz, mondták, hogy próbáljak meg aludni, lehet, h reggelre sem lesz változás... azért ez nem esett jól, mert nagyon fáradt voltam, feküdni nem bírtam, álltam a hűvös erkélyen, mert csak az esett jól.. nagy néha ledőltem, de mindig felugrottam a fájásokra... beszélgettem Ebanoval, mondtam neki, hogy örülök, h jön, segítsen anyának... tényleg fájt, de leírhatatlanul jó érzés volt, ahogy éreztem, hogy készülődik!!! Így ment hajnali 3-ig, a két szobatársam édesen szurkolt, néha amikor felébredtek, előtte nem sokkal ledőltem, mert nem bírtam állni a fáradtságtól, háton valamennyire ment, fájásoknál néha fej a párnába... egyszer csak éreztem, hogy elönt a magzatvíz... mentem ki szólni, jött egy dokinéni, megvizsgált, 2 ujjnyira nyitva, lefelé a szülőszobára, mert a babó belekakilt a vízbe, zöld volt. Apát hívtam, kb 10 perc alatt ott volt lenn. Közben lenn mondták, h sajna csak fekve lehetek, ez nem volt kellemes, mert egyre jobban fájtam. Jött egy nagyon kedves ügyeletes szülésznő, elmondta, mit lehet, mit nem, megvizsgált, kicsit tágított rajtam, így 3 ujjnyival folytattuk... ami furcsa csajok, hogy repült az idő odalenn, a fájások ellenére is!!! Tudom, mert néztem az órát a víz miatt, 20 percenként ihattam, és sokszor bőven eltelt, mire néztem!! Kaptam fájdalomcsillapítót, ami tutkó más volt, átvágtak

mert onnantól kezdve egybefüggő és nagyon erős fájásaim voltak. Apa végig ott volt, segített mindenben Megjött a dokim, megvizsgált ő is, mondta, h picit rásegít, és akkor 1 óra és meglesz a baba, ez volt 6 körül. 4 ujjnyira tágított, csak a méhszáj pereme nem tűnt el még teljesen, de a babó szépen jött lefelé. Közben a szülésznő végig mellettem volt, beszélt hozzám, simogatta a lábam, annyira jó volt, hogy ott volt, szerintem legközelebb választom őt. Jöttek a tolófájások, jól haladtunk, bár néha szerintem nemvoltam teljesen magamnál. Nagyjából 2-3 tolás lett volna hátra, mondta a doki, de akkor leesett a baba szívhangja, a dokim elmondta, hogy próbálkozhatunk még, de szerinte nem érdemes, mert nagyon fájok, elfáradtam én is nagyon, mert eleve fáradtan mentem le szülni a nem alvás miatt előtte, a baba is fáradt, és lehet, h még másfél óra is lenne, mert valamint a baba mintha megállt volna, szerinte rajta van valahol a zsinór és nem kockáztatna. Mondtam, h persze menjünk! Onnantól még gyorsabban haladt minden, műtő, zöld minden, a kedves szülésznő a fejem mellett áll, beszél hozzám. Nem féltem egyáltalán, tudtam, hogy jó a babának és nekem is. Egyedül az érzéstelenítőtől féltem picit, de csak azért, mert folyamatos fájásokkal nagyon nehezen ment mozdulatlannak lennem, és féltem, h megrándulok és félreszúr… de minden oké volt, éreztem, ahogy szedi ki a babót, annyira csodás volt. A műtét közben végig beszélgettem a dokival, sőt nevetgéltünk, mondtam, h szép csini vágást kérek, pont merőlegesen a striákra, mert tuti bikiniket vettem, és szeretném még hordani

nevettek a műtőben. A színét kérdeztem, mondtam, hogy Ebano (=ében) lesz a neve, szóval naaaa, milyen színű, erre a doki mondta, h legrosszabb esetben átkereszteljük Blanco-ra (=fehér). Szóval jól telt és pikk-pakk kinn volt a babókám, hallottam, h sír, gyönyörű ének a füleimnek. Hozták, megmutatták, szuszogott, az arcomhoz tették az ő arcát, elöntött a boldogság. Utána vittek felfelé, mondták, hogy kapaszkodjak jó erősen „János” nyakába, áttesz az ágyra, amin visznek. Néztem, hát kb Stan és Pan, János vékonyka, nálam jóval alacsonyabb ürge… kérdeztem tőle, hogy János, ügye maga erős?? Mondja, hogy ne aggódjak, tegnap fasírtot evett

újabb nevetés… toltak fel, Apa jött, megpuszilgatott a boldogságtól sugárzó arccal, mutatott képet és egy rövid videót a gyönyörű kisfiunkról… aztán búcsú… én fel, és álomba zuhantam… este láttam babámat, mélyen aludt a kis drága…
Ennyi, még 1x bocsi, hosszú lett, de életem legpozitívabb élménye mindennel együtt, holnap bevállalnám a következőt!!! Hüpp hüpp
Manókám mára virradóra 7 órát aludt egyben, kicsit megijedtem, h ennie kellett volna… de sebaj, pihi sem árt, azóta hammázott már. Ja, és végre itt van Apaaaa, annyira jó volt, igaz, így mégsem aludtam át az éjjelt, ha nem Ebano, akkor Apa nem hagy

, de végre megint 3-an!!!!!!!
Dorka, ne aggódj a szalmaság miatt, ügyes leszel, Dorka baba is, te gyakorlott vagy, én is jól szerepeltem a mélyvízben (kórház utáni másnap Apa huss), hívj nyugodtan, ha bármi van
Babcika, sztem „amúgy” el lehetne, kérdés, hogy egy hotelben nem kering sok baci? De ehhez nem értek igazán még…
Elérzékenyült Anyu megy Manót nézni...