Hú jó sokat írtatok

, a képek szuperek, hát a
Csibb fogmutatós képén jót nevettem, tényleg úgy tűnik, mintha Mátékínzás lenne

,
Bababi jók a babapontok is, nagyon találóak

és az a lovas kép, micsoda arcot vág a kiskrapek. Eszti, Lizike, és Kata lány is nagyon csajos, Petinek még mindig milyen kis karakteres arca van, kis casanova

anyus, családos képek is szuperek, olyan jó nézegetni őket.
Moncsi az jó, hogy ilyen idézeteket szerkesztesz alá, milyen szép emlék lesz, ha előhívatod, és kiteszed a szobába.
Bevallom ez a takarítónő téma engem is meglepett, nekem ez nagyon luxusnak tűnik, bár abban igazat adok Erpének, hogy sokszor nagy segítség

ha jobban belegondolok, nem mondhatom, hogy ejnye-bejnye, de jó egyeseknek, mert fura dolgokat produkál néha az élet, 3 évet kettesben egy nagy házban laktunk mi is nagy kerttel, mert ki akartuk próbálni a vidéki életet, és ott nem bírtuk a munkát, renszeresen járták hozzánk házi, kerti munkára pénzért

, és egyszer már itt is gondolkodtunk egy ablakpucolás erejéig, amikor anyukám nem bírt, én meg le voltam kicsit gyengülve a császár után. Végül is ebből a szemszögből is lehet nézni a dolgokat, az is ugyanolyan munka mint a többi, a takarítás nem szégyen, de segítséget kérni sem.
Moncsi, Nemlajos, jobb a helyzet otthon?
Videó, képtöltésig nem jutottam el, alig ültem mostanában net előtt, 111 olvasatlan levelem volt a postafiókomban, a teszveszesekre muszály válaszolni még ma este. Azt hiszem újra belevágok az angol oktatásba, a pénz nagy úr, és ettől a hónaptól Gyed
Láv

tényleg nem vagyok zárkózott, csak ebben a témában nem nagyon tudok mit írni, de jó megpróbálom

eddig majdnem minden nap, de most úgy néz ki, csak a jövő héten találkozunk...mindketten komolyat szeretnénk...Majaval jól kijönnek, de lássuk be egy hathónapost azért még könnyen le lehet venni a lábáról, elég ha ő hagyja hogy összenyálazza, és unalomig csócsálja a telefonját, én meg nem, mert nincs pénzem újra

igazából beszélgettünk már egy ideje, az első randikról meg annyit, hogy én teljesen el voltam már szokva egy férfi közelségétől, megszoktam, hogy egyedül vagyok, az is riasztó volt, hogy a kezemet megfogta, szóval el is döntöttem, hogy nem kell ez nekem, amikor egy este úgy búcsúzott el, hogy megcsókolt, valahogy nem számítottam rá, hogy ilyen jó lesz...gondoltam úgyse érzek majd semmit(szokásos optimizmusom, meg nem is vagyok egy érzelmes típus), persze azért nem ilyen felhőtlen, mert akkor az már igaz se lenne

vannak célok, meg dolgok, amikben kompromisszumokat kell találni, és ez nehéz, és erre rá is mehet a dolog, főleg nálam, mivel elég hirtelen is vagyok, egy képem van róla, az is Majával, ha érdekes elküldhetem priviben, mert ide nem szeretném kirakni még.
Húhhh kisregényt írtam...