Isten hozott benneteket erre a Világra!
Anna, de jó, hogy vagy!!!!!!!!!
Andi, nahát nahát! alakul valami Nálad, nagyon bizsereg a 7 érzékem
Flora a hüvelyi nyilalás rendszerint a tágulással jár együtt
Éjszakai ébredés babáknál: teljesen természetes dolog, semmi színjáték, vagy hiszti, vagy manipulálás nincs mögötte / hogy is tudna manipulálni egy pár napos hetes csecsemő, hisz ahhoz tapasztalatok tömkelege, előre látás, a másik fél ismerete és még számos egyéb dolog kell, amivel legkorábban 4-5 évesen rendelkeznek a csemeték../ Szóval ez a fajta ébredés, mikor csak a cicin jó, kiságyban nem, annak köszönhető, hogy a baba megtapasztalja azt a koránt sem kellemes élményt, hogy Anya és Ő nem egy és ugyanaz... az az ideális egység, ami még a pocakban volt, az megszűnt.... csak arra az időre áll vissza, míg az anya szoptatja... vagy a mellkasán altatja.. Ez minden babának létszükséglete... s ezt szó szerint kell venni, ebben a korban még nagyon nagy az átjáró a "másik" világba... kell az erős földi kapocs... Ugyanakkor nem kell megijedni, időszakos csak az éjszakai cicifüggőség, pár hét és elmúlik
A délutáni hasfájásnak nevezett sírással, sehol sem jó, csak ölben tünetegyüttessel járó szülőparáztatás is hasonló okokkal bír... ez pedig egy amerikai pszichomókus által írt könyvben található, a 4. trimeszter:
A hiányzó negyedik trimeszter - sok baba azért sír, mert három hónappal "korábban" születtek
Láttál valaha egy bébi lovat vagy egy bébi tehenet? Ezek az újszülött állatok tudnak járni, sőt futni is, rögtön a születésük napján. Ehhez képest a mi újszülötteink meglehetősen éretlenek. Nem tudnak járni, futni, de még csak megfordulni sem.
Sok szempontból egy újszülött inkább tekinthető még magzatnak, az ideje nagy részét evéssel és alvással tölti. Ha csak három hónappal elhalasztanánk a szülés időpontját, az újszülött képes lenne mosolyogni, gügyögni, "flörtölni".
Miért mégis ennyire éretlenek az újszülött babák? Az ok nagyon egyszerű. A lócsemetékkel ellentétben, akiknek az életben maradása a nagy, kifejlett testüktől függ, az embergyermek túlélése a kifejlett agyon alapszik. És valóban, a babák agya olyan nagy, hogy ki kell "evakuálni" őket a méhből, mielőtt teljesen fejlettek lennének a kinti életre, hogy megóvjuk őket attól, hogy a fejük elakad a szülőcsatornában.
Ugyanakkor, hogy a babáknak megadjuk a 4. trimeszter élményét, egy fontos kérdést kell tisztázni: milyen is volt odabent (a méhben).
A méhedben a baba szorosan be volt csomagolva a magzatpozícióba a méh meleg falával és rázva, rúgóztatva volt a nap nagy részében. Körülvette egy állandó súgó hang, ami egy kicsivel hangosabb, mint egy porszívó.
Éppen ezért minden hagyományos (értsd ősi) bébinyugtató technika szerte a világban a méh érzetét próbálja utánozni. A pólyázástól kezdve a ringatáson át a "sussogásig" minden módszer visszavezeti a babát az ölelő, ritmusos, méh-szerű világba.
Sok szülő azt hiszi, hogy ezek a módszerek attól hasznosak, mert "otthonosság" érzetet nyújtanak a babának. Igazából azonban ezek felerősítenek egy agyi reakciót - a baba saját "lenyugtató" reflexét. Ez olyan, mint egy automata "kikapcsoló gomb". Ez viszont csak akkor működik jól, ha ezt a felerősítést egészen pontosan végezzük el!
pl: hajszárító, porszívó bekapcsolása: az anyaméhben hallott hangokra hasonlít, hordozás kendőben: test a testhez, az anya szívverésének folyamatos hallása, pólya, puha plédbe csavarás...
Mi történik akkor, ha már mindent megpróbáltunk, de a baba akkor sem hagyja abba a sírást (üvöltést)?
Ez az a pont, amikor a szülöknek eszébe jut, hogy a baba kólikás.



















Pedig nem sokára megint indulnom kell Julcsiért az oviba. Felrángassam? Mások, hogy csinálják ezt?





