Sziasztok!
Jelentem én feladtam a visszaolvasást. képtelen vagyok 50 oldalt elolvasni... 2 csimó mellett. Így inkább arra jutottam, megpróbálok visszacsatlakozni aztán max. nézek bután ha vmit nem értek.
Nálunk elég változatosan alakulnak az éjszakák, volt már tök jó is és az tök car is. Éjjel pl. 1/2 12-től szivatott kicsi fiam 5-ig azzal, hogy kb. 1,5-2 óránként akart cicizni. Na, nem azért mert annyira éhes volt, hanem mert mindig bealudt... és akkor aztán hiába minden keltegetés.
Míra talán kezdi megérteni, hogy este már nem lehet hangoskodni... de azért még bepróbálkozik párszor. Valszeg, ha külön szobában tudnánk altatni semmi gond nem lenne... így meg háááát nem eccerű az esti progit összehozni. Még szerencse, hogy Robira mindenben lehet számítani.
Adós vagyok még a szüléstörténettel:
Na szóval vasárnap ugye nagytakarítottunk... megpuceváltam az összes ablakot, közben főztem meg lángost csináltam. Egyszóval rohangáltam mint a franc. Forma1 alatt kezdtem el először érezni vi keményedésfélét... fel se vettem, gondoltam elfáradtam és azért van. Ez a lightos keményedés (nagyon enyhe alhasi szurkákkal) csak nem akart abbamaradni, így du. el kezdtem figyelgetni az órát és rájöttem rendszeres 15 percenként van. Ekkor elgondolkoztam és nekiálltam rendesen összekészíteni a kórházi motyómat, ami még csak egy helyen volt a gardróbban, de még nem a táskában. ekkor párom megjegyezte: akkor lehet megyünk szülni, ha már ennyire pakolok. 10-re végeztem is mindennel... akkor olyan 10 percenként éreztem... de mondom semmi nem fájt belőle, csak hogy rendszeresen keményedtem. Még éjfélig tv-ztünk... aztán Robi bevágta a szunyát... én nem tudtam aludni... mindig az órát néztem és olyan 1 körülre az alhasi szurkák kezdtek kicsit megerősödni... de még mindig messze voltak egy mensis görcstől... a "fájások" olyan 8 percenként jöttek. Na mondom itt lesz valami... felkeltem, kimentem a fürdőbe és biztos ami biztos rendbe tettem magam alsófertájilag.

Lezuhiztam és hasonlók. Furcsa volt még az is, hogy vagy nyolcvanszor kellett elmennem közben pisilni. Aztán ébresztettem apát, hogy sztem menni kéne. 1/2 3 volt mikor beértünk a kórházba... addigra olyan 5-6 percenként jöttek a fájások, amiket azért kezdtem szépen érezni. Ügyeletes doki megvizsgált... bő 2 ujjnyi és szerinte 2 órán belül itt baba lesz!

Emmondta... Szóltak a dokimnak én meg közben fini beöntést kaptam és mondta a szülésznő sétáljak a folyosón. na ez nem jött össze, mert ha álltam, akkor azt hittem leszakad a hasam... így inkább ültem. nem is volt baj, mert a fájások egyre gyakrabban és egyre erősebben jöttek. Robi szegény teljesen odáig volt, hogy mit csináljon velem... egy-efy fájás alatt maszírozta a hátam, derekam... ettől több nem kellett és hogy végig fogta a kezem. dokim kb. 1/2 4-re ért be (de ez csak tipp, mert fogalmunk sincs mikor)... ekkor bevonultunk a szülőszobába... fájások már 1-2 percenként jöttek. innentől felgyorsultak még jobban az események... Burokrepi, nst.. és már csak azt vettem észre, hogy szinte egyfolytában jönnek a fájások. Szülésznő nagyon aranyos volt, végig mondta hogy vegyem a levegőt. majd próbáltak infúziót kötni, de nekem már nyomnom kellett. Első tolófájásnál gátmetszést csináltak, majd a másodiknál egy levegőcserével, de megszületett a KISFIAM!!! Az az érzés!!!! mikor érzed, hogy feszít, de nagyon , majd ahogy átcsusszan a kicsi feje és utána az egész kis teste és kint vaaaan!!! Áááááááááá, ezt nem lehet semmi máshoz hasonlítani és nincs ettől szebb érzés a világon. Gyorsan kitisztították a cuccosait, apa büszkén elvágta a köldökzsinórt és a mellemre fektették egy kicsit. Hihetetlen volt!!!! Még most is bőgök, ha rá gondolok. Aztán vfürcsi meg méricskélés után még visszakaptam egy kicsit, majd vitték az újszülöttre, engem meg el kezdtek stoppolni... na az nem volt egy leányálom.

ehhez azért már kaptam fájdalomcsillapítót.

De vagy 3/4 órát elhímeztek rajtam. ja, meg előtte.... na ami nagyon-nagyon rossz volt... dokimnak meg kellett néznie, hogy nem-e sérültek a csaszis varrataim... ennek meg ugye csak 1 módja van.. Utána még 2 órát megfigyeltek és mehettem a rooming-inbe, ahol az első este kivételével (mivel nem aludtam hétfőn semmit) végig velem volt.
Szóval hálát adok az égieknek, hogy esélyem volt megtapasztalni milyen csodálatos érzés életet adni egy kis csöppségnek. dokim is mondta ez volt az uccsó esélyem... ha Ákos tovább marad, akkor tuti császár. Így is sok rizikó volt benne... De szerencsére nem lett.
Ennyi mostanra... majd jövök még.