Hú, Panni, akkor tényleg nagyon izgalmas lesz a 2009/2010es év:-)
Képzeljétek, a héten Olivér magától felült - minden kapaszkodó nélkül, a hasról háta fordulás technikájából
Nagyon büszke vagyok rá, hogy ilyen ügyes. És persze - és ezt előbb, mint a felülést - fel is áll. A kiságyában már egyre többször sikerül neki, de általában játék közben egyszerűen belém csimpaszkodik és úgy feltornázza magát. Hihetetlen, hogy kevesebb, mint 2 hét alatt mekkora fejlődésen ment keresztül - csak ámulok és bámulok. És értelmesebb is lett. Olyan érdekes. Figyeli, hogy mit és hogyan mondunk, teszünk és látom rajta, hogy agyal, hogy ezeket az információkat most hova is tegye. Egyszerűen meg kell zabálni.
Egy zűrös dolog viszont most felkavarja az életünket és nem tudjuk mi okozza.
Két napja nem akar egyszerűen este lefekvéskor szopizni - egyáltalán bármit enni - csak sír, mit sír, sikít, üvölt, dobálja magát, ahogy bírja. Alig tudjuk elaltani. Aztán éjszaka kel, ahogy szokott, szopizik, ahogy szokott és reggel, mint ha mi sem történt volna csupa bűbáj és jókedv. Mi lehet ez? Már félek a ma estétől, hogy mi lesz. Egy hete porszívózzuk az orrát, mert beteg, de egyébként jókedélyű, nem nyűgös, nap közben jól alszik és végül is éjszaka is. És soha - egyetlen ilyen helyzetben sem viselkedett így, mint most.
Próbáltuk, hogy esetleg játszana, vagy menne, mozogna, vagy mást akar enni, nem szopizni. De semmi. Sírás, sírás, sírás. És látszólag fájdalmai sincsenek. Nagyon tanácstalanok vagyunk. Hétfőn felhívom a védőnőnket is, hátha neki van valami ötlete, mitől lehet, vagy egyáltalán mit tegyünk, de hálás lennék, ha ti is hozzá tudnátok szólni a témához.