julcsi
köszi a reményt, mostmár kicsit pozitivabb vagyok , de a hangulatom eléggé ingadozik...,
kitti
ja biztos a hormonok, tudom én is, csak elég nehéz tolerálni, nem sokára te is megtudod ám....
rencsi
jaj olyan ari vagy, köszi a biztatást...
az én párom is olyan , mint a tiéd, csupa optimizmus, mindig mondja is, hogy mit gondolkozok ilyen-olyan vizsgálatokon , akkor ezekkel a gyerekekkkel mi lesz

-mármint akik most nővekednek bennem-, csak tudod ő egész nap nincs itthon, este hazajön, meghallgat, megvigasztal, de ennyit érzékel az egész napos őrlődésemből, eleve ő sokkal lazábban kezeli ezt a témát, nem görcsöl rajta, azt ondja, úgyis úgy lesz, ahogy lesz, nem sok mindent tudunk már az ügy érdekében tenni, egyek, pihenjek, élvezzem az itthon létet, hát kösz szépen, jó kikapcsolódás, hogy egész nap kattog az agyam, néha kicsit olvasgatok, dehát csak ideig-óráig tereli el a figyelmemet...
én is hiszek ezekben a dolgokban, akartam már menni agykontrollra , csak még nem jutottam el, próbálok lazitani, koncentrálni, meditálni erre a témára, de most egyszerűen olyan feszült vagyok, hogy nem megy...
kicsit kontrollozhatnál igy távkontrollba engem is
