Szia Gumicukor,
nagyon régen nem írtam; Márk már 3,5 hónapos imádnivaló baby.
Születéssztorit sem fabrikáltam, mert az az igazság, hogy (ha emlékszel rá), kezdeti félelmeim (amiket aztán kinőttem

+

) maximálisan beigazolódtak, és a szülésem nagyon hosszú és fájdalmas lett. Valahogy úgy éltem át, mint egy "nagyműtétet".
Hétfő hajnali 2-kor kezdett el folydogálni a magzatvíz, kincsem pedig este 10-re lett meg, erőteljes oxytocin-segítséggel, nos gondolhatod.
A sok nyomás közepette azt sem tudtam, hogy megszületett, megfogni sem bírtam.
És, sajnos, azt kell mondjam, az orvosi segítséget sem annak éltem meg...
Ha gondolod, írok mailt.
Viszont a kórházban töltött napok csodálatosan szépek voltak, a szoptatással sem volt semmi gond, malacom csakis tejcikét kap azóta is.
Nagyon jó baba, 1 hónapos kora óta 7-8-9 órákat alszik éjjel, és vigyorog, vigyorog...
Viszont abban igazad volt, hogy ez nem csodálatos, hanem maga a CSODA.
Puszi,
Fruzsi