Moncsi: Tulajdonképpen most is kezdhettünk volna. A Doki nem igazán volt képben az elején, amikor még úgy tűnt, Ő az indulás mellett szavazna. (3 nagy és két kicsi tüszőt láttunk.) Rá is kérdezett, hogy volt-e már 5, mire mi rávágtuk, hogy legutóbb 7 volt. Ekkor átfutotta a papírjainkat és onnantól már teljesen semlegesnek tűnt, mi meg a Deca mellékhatásaitól tartva egyértelműen a halasztás mellett döntöttünk. Ha a ciklus elején lettünk volna, jó eséllyel akkor sem vágunk bele 3-mal. Mondtuk neki, hogy 5-nél jó, ha 1-et visszakapunk, de nem is kellett győzködni. Reméljük, egy hét múlva lesz 4-5 nagy és akkor tutira belevágunk egy rövid programba.
A progeszteronnal kapcsolatban: ezt elvileg csak szakképzett emberke adhatja be, mivel valamivel veszélyesebb, mint a hasba szúrt injekciók. Saját magadnak már csak azért sem igazán egyszerű beadni, mivel a legjobb célterület a popó. Lehet persze combba, vagy akár hasfalba is szúrni, de a lábaidra a 3 hetes pihi alatt is szükséged lesz, a hasfalba meg csak az idióta izomagyúak szúrják a tesztoszteront, mert fájdalmas, nem is kicsit. A nehézséget az jelenti, hogy mélyre, izomba kell szúrni, ráadásul úgy, hogy közvetlenül ne menjen érbe. A popó azért jó választás, mert egyrészt megfelelően vastag izom(!!!) van rajta, másrészt nehéz benne jelentős eret eltalálni. A trükk az, hogy döfés után vissza kell szívni és ha nem jön vér, csak akkor lehet benyomni az anyagot. Ha jön, akkor ki kell húzni és máshol kell próbálkozni, természetesen új, steril eszközökkel. Ha valaki csinált már ilyet, az tudja, hogy a pontos célzásról van visszajelzés: érzésre is más az izomba szúrni, ráadásul az izmot borító hártya, valamint a pici rostok eléggé jellegzetes hangot adnak, de ezt (szerencsére) Te nem hallod, csak aki beadja. Az sem mindegy, hogy milyen tűvel történik a dolog. Mivel olajos injekcióról van szó, vékony tűvel szinte lehetetlen beadni, vastaggal meg fájdalmas. A megoldás: vékonyabb tű és kisebb átmérőjű fecskendő (egyszerű fizika). Nálunk a 2 ml-es fecskendő és a 0,5*25-ős tű vált be. Gondolom, nem okozok nagy meglepetést, ha elárulom, nálunk én vagyok a valaki.

Igaz, jó pár videót megnéztem a helyes célzásról és egyszer élőben is megtekinthettem egy ilyen akciót, ezért is merem beadni. Ha a párod nem olyan bevállalós, esetleg félsz attól, hogy nem menne neki a dolog, akkor konzultálj egy olyan, eü.-ben dolgozó emberkével, aki hajlandó naponta egyszer, vagy akár kétszer is házhoz menni, mivel közvetlenül a beülti után nem ajánlatos útra kelni, még gyalog sem! Mi az egyenletesebb hormonadagolás miatt naponta kétszer szúrtunk, bár Dévisz azt mondta, hogy egy esetleges tályog elkerülése miatt jobb egyszerre beadni a 2 ampullát. Természetesen sosem lett tályog, vagy bármilyen, komolyabb következmény. (Zárójelben jegyzem meg: a Te esetedben - a magas vérnyomás miatt - elképzelhető, hogy a Doki nem meri megkockáztatni a progi szurit, így "csak" az Utro/Duphaston kombináció marad.)
Az alkesz "vérszívóval" kapcsolatban: ha van ott valaki más, ne szégyelljétek megkérni azt a valakit, hogy inkább ő adja be. Éreztetni kell velük, hogy az emlegetett palinak nem szabad a páciensekkel foglalkoznia, inkább testhezállóbb, logisztikai feladatokat kéne adni neki (pl. átvinni 2 kémcsövet A-ból B-be).
hbarbi: Gratulálok a "zebrához"!
Juci1968! Ne haragudj, hogy ezt írom, de a hozzáállásod (eddig) eléggé ijesztő... Ilyen félelmekkel nemcsak hogy nem szabad, felesleges is nekifutnod az egésznek. A lehető legrosszabb irányból közelíted meg a dolgot. A fő kérdés, amire választ kell adnod, az az, hogy szeretnél-e egy apróságot? Kérdezhetném úgy is, hogy szeretnéd-e megajándékozni a férjedet egy aprósággal? (Nem egy "tenyészbikát", aki csak a 14. cn-on "szeretne", hanem azt az embert, akivel összekötötted az életedet és a "maradék" 27 cn-on is szeret, ráadásul a gyermeket is nevelné.) Ha a válaszod igen, akkor nincs más hátra, mint előre.

Ilyenkor a legfeleslegesebb és legkártékonyabb dolog az, ha visszafelé nézelődsz, vagy a jelenlegi állapot miatt siránkozol. Egyrészt ez a legkevésbé sem segít a dolgon, másrészt a férjedet is feleslegesen stresszeled egy olyan állapot miatt, amiről nem tehet. Ha az önbecsülésén esett csorba mellett még a tehetetlenség érzését is fokozod, legfeljebb annyit érsz el, hogy a stressz a maradék katonáit is megtizedeli. Hidd el, neki sem egyszerű ez a helyzet és ha csak egy hangyabokányi befolyása is lenne a történetre, orvos közelébe sem mennétek.
Örülnöd kéne annak, hogy a technológia ma már ott tart, hogy a jelenlegi állapot mellett is lehet közös gyermeketek. (15-20 évvel ezelőtt az ICSI még csak álom volt.) Arra is gondolnod kéne, hogy a hatóságok nyilván nem engedélyeznének olyan gyógyszereket, amelyekkel komoly esély lenne valamiféle maradandó egészségkárosodásra. Az, hogy egy komoly felhomályosításban volt részed, mindössze annak köszönhető, hogy ennek elmulasztása a dokira nézve jogilag igen kellemetlen helyzetet teremthetne. Mindannyian tudjuk, hogy egy foghúzásba, vagy éppen egy mandulaműtétbe is bele lehet halni, de ez koránt sem jellemző. (Érdekes is lenne...

) Az Algopyrin is lehet halálos, mégis bespájzolta a nép, amikor vényköteles lett.
Hazudnék, ha azt írnám, hogy semmi esély arra, hogy komplikáció legyen, de ezt nem szabad túldimenzionálni. Egyetlen olyan esetről hallottam, ahol a megkezdett kezelés után nem állt vissza az eredeti állapot és az életminőségben romlás következett be. Az egyetlen olyan "mellékhatás", aminek lenne reális esélye, az a hiperstimuláció, de nem véletlenül használtam feltételes módot. Dévainál kétnaponta van vizsgálat ennek kiszűrésére, így az orvosi utasítások betartása mellett(!) Nobel díjat érdemel, akit mégis utólér ez az állapot. (Egy enyhe hiperstimu még előnyös is lehet!) Ha szükséges, rengeteg húst kell enned, de lehet, hogy éppen intenzív mozgást írnak majd elő és itt keményen a futásról van szó, nem pedig a tv-shopban beszerezhető, a hasadon remegő kütyükről, amelyeket punnyadás közepette is használhatsz, jó drágák, viszont nem jók semmire.
Ha belevágtok, mindent úgy kell csinálnotok, ahogy a Doki mondja, így minden komoly bajt elkerülhetsz.
Itt jegyezném meg azt is, hogy a rettegett "gyógyszerek" nagy része olyan hormon, ami benned is megtalálható és aminek a mennyiségét még nagyobb dózisok mellett is csak olyan szintre fogják emelni, amely még mindig elmarad attól, ami évek múlva (a menopauza idején) amúgy is jellemző lesz, a változókori hormonmennyiségektől mégsem retteg senki.
Van még egy dolog, amitől féltelek és ez nem más, mint a nocebo hatás. A placeboval szemben itt arról van szó, hogy egy ártalmatlan tabletta is okozhat komoly problémákat, ha elhiteted magaddal, hogy ez elkerülhetetlen. Mondhatnám úgy is, hogy sokkal nagyobb esélyed van a mellékhatások "begyűjtésére", ha szinte már várod őket.
A megoldás az, hogy informálódsz és tanulmányozod az ehhez hasonló oldalakat. Ha visszaolvasgatsz ezen a fórumon, a programnak nem lesz olyan része, amiről nem kapsz részletes tájékoztatást. Rengeteg leírást és hasznos infót találhatsz, ami meg kell, hogy nyugtasson. Ha mégsem így van, akkor nyugodtan fordulj szakemberhez, ezt sem kell szégyellni. A lényeg az: nyomd el a félelmeidet, mert az egész program sikerességét áshatja alá, ha feleslegesen stresszelsz.
Tudod, jobb megijedni, mint félni. Kevesebb ideig tart.