Jó reggelt, ill. Mariannak jobb reggelt!
El vagyok kenödve, hogy ilyen rossz hírrel kezdödik a nap. Ígérem írok megint neked Mariann egy szép enetgiakoktél tartalmú levelet, de megintcsak el kell elöször az ok-okozaton filozófálnom.
Közben igyekszem a tüdömet is a helyén tartani, mert betyárul köhögök már megint, vagy még mindig!?
KoAdri!
Veled szemben is gyötör a rossz lelkiismeret, mert nem reagáltam az írásodra. Bocsánat. Ha a gép elött ülök, tudom, hogy valamit még nagyon írni akartam, vissza is lapozok, de a jelek szerint nem eleget vagy nem elégszer és megint kizuhan a mondandó a fejemböl. Aztán persze amikor kikapcsolom a gépet, vagy nem enged be a rendszer, akkor persze képben vagyok.
Köszönöm a Regönek küldött jókívánságokat neked és a többieknek is. Regö nagyon jól boldogul a kalózlábbal, ma éppen annak a szétszedésével van elfoglalva.
Tegnap tunkolásos fürdetés volt, ami annyiból állt, hogy Regöt befektettem a kádba, a zömét lemostam ill. megmostam, közben fogtam a páncéllábát. Neki nem tetszett, de a végeredmény önmagáért illatozik!
Dorca nagyon-nagyon ügyes és a képeken olyan boldog, kiegyensúlyozott kislánynak látszik, gondolom az is, ö majdnemhogy jobban kezeli a helyzetét, mint a felnöttek, nem?
Csak remélni merem, hogy valami csoda történik és rendbejön a szeme. Ha azonban a sors másképpen hozná, ti mindannyian a legjobbat fogjátok abból a helyzetböl is kihozni, ebben semmi kétség.
Tudod mi foglalkoztat még? Írod, hogy építkeztek. Abban a házban laktok most is és az lesz kiépítve, vagy új lesz a terep? Csak a nagyfiad miatt kérdezem, hiszen neki a megszokott és jól ismert környezet nagy segítséget ad a tájékozódásban.
A film is nagyszerü volt, megnyugodtam, hogy semmi sem lehetetlen, minden attól függ, hogy mennyi az emberben az akarat, a tartás! Ez a filmben bemutatott fiatalember a hitböl merít eröt, s ez nagyon szép azoknak, akik maguk is hisznek. Én a vallást a magam módján gyakorlom, a hitem is teljesen más jellegü, mint a hagyományos értelemben vett hívöknek. Nekem nem kell templom és pap a közvetítéshez, megoldom önmagam. Szerintem a vallásosságban van egy fontos pont, amit a legtöbben figyelmen kívül hagynak: a Szentírás olyan, mint egy novellasorozat, több ember gondolatait foglalja össze. Következésképpen több vélemény és benyomás alapján lehet értelmezni a szövegét, mindenki másképpen interpretálja az olvasottakat, más jelentést kap ugyanaz a mondat a te fordításodban és mást mondjuk az enyémben. Én nagyon tisztelem azokat, akik hisznek és innen merítenek eröt az élet viszontagságaihoz. Azok, meg akik nem hisznek, azok csak másban és másképpen hisznek, nekik elsösorban magukban kell megtalálni a támaszt, a saját gerincükre kell hagyatkozni. Mariann is talpra fog állni, én hiszek az ö erejében, ahogy a tiédben és Ágiéban is! Nekem a te kisugárzó pozitív energiád nagyon sokat jelent!
Nicike!
Annyira örülök, hogy újra a körünkben üdvözölhetünk! Nagyon édes a többemberes kiscsajod!
Lányok!
Köszönöm a dícséreteket, teljesen meg vagyok hatódva. A sors fintora ez, mert iskolában ill. az egyetem évei alatt csak gondjaim voltak a fogalmazásomból. Ha egy konkrét témáról kellett valami írni és én éppen sziporkázó hangulatban voltam, elhumorizáltam a dolgot. A kommentár a lap alján aztán így hangzott: "Nem ez volt a feladat, viszont szereztél nekem és csaladomnak egy nagyon vidám órát, könnyesre röhögte magát az egész család. Eredmény: elégtelen. "
Éljenek a tanárok!
Az egyetemen a politika tanárom iszonyatosan jó fej volt, nagyon jó humora volt és kis növésü férfi létére is rengeteg öniróniával bírt. Ennek ellenére vele is összezörrentem egy politikai fogalmazás miatt. Nagyon csalódott voltam, hogy ennyire félreismertem öt, mert hiába a humor, az önirónia, ha a gondolkodása a szokott mederben folyik. Olyanoknak, mint én, nincs helye. A 120 ember közül én mertem csak a nézeteimet a történelmi tények mellé leírni és ebböl lett a bonyodalom. Az egész évfolyam elött felszólított, hogy tartózkodjak a saját véleményem kinyílvánításáról...
Nem értem miért botlik meg a legtöbb ember a saját árnyékában!?
A képekért kapott dícséreteken felbuzdulva úgy döntöttem, hogy elviszek titeket a múzeumba, ahol vasárnap voltunk. Helyszín: Landesmuseum für Technik und Arbeit, Mannheim
Ha valaki éppen arra járna, csak ajánlani tudom. Családi belépö 6 euro, ami itteni viszonylatban is nagyon humánus.
A múzeumban az a legjobb, hogy két szinten is vannak kipróbálható kísérletek témakörök szerint csoportosítva: mechanika, optika, fizika, matematika és még sorolhatnám. Vasárnaponként a múzeum kertjében ill. a parkoló körül letett apró sineken kisvasút közlekedik, ami a gyerekeknek is hatalmas élmény. A múzeum öreg mozdonya is óránként kijár egy kocsival a múzeumból, kimegy kb. 100 métert, aztán visszatolat és mint aki jól végezte a dolgát, úgy áll ott 50 percig, mint aki sose volt háshol, nemhogy a friss levegön!
Az elsö képen a párom hidat ver a kép egyik oldaláról a másikra.
A másodikon Imi és Regö építészt játszik, Imi a darut kezeli, Regö a köveket rakja...
Aztán Eni a csörlö segelmével megpróbálja a 20 kg homokzsákokat odébb tenni.
Most nem Imi húzott fel engem, hanem én öt:
Begolyóztunk:
avagy az energia megmarad, csak átalakul:
Az inga mozgás szemléltetése papíron:
A lézersugarak elhajlítása:
Folyt. köv.