Zetibebi: hajrá csokitorta!

Nekem túl édes volt így, de apának ízlett. Ő azt mondta hogy egyáltalán nem tömény, de ő tényleg elég édesszájú. Szóval ha nem szeretitek annyira a nagyon édeset, akkor szerintem csináld kevesebb cukorral, mert a csokiban amúgy is van cukor. Meg szerintem inkább vegyél valami jó minőségű csokoládét. Én simta "tortacsokival" csináltam, így is finom lett, de lehet hogy legközelebb Milkát vagy valami finom csokit használok fel. Ha a párodnak van kedvenc csokija, akkor szerintem próbáld ki azzal.

Remélem ízleni fog. Nekünk bejött.
Én ma hagymás-sajtos muffint fogok sütni, ha valamikor végzek a takarítással...

Bár apa sajnos ma is ügyel, de ha ráér, akkor viszek majd neki kostolót...
Képzeljétek kezdjük mi is kinőni a 62-es méretet... Olyán furák néha a számozások... van olyan rugija Hannának, ami 56-os, de még mindig jó és van olyan, ami 62-es, de már nem...

Holnap megyünk szurira, úgyhogy biztos meg is mérik egyúttal, kíváncsi vagyok, hogy hány centi.
Hanna egyébként soha nem hisztizett, de a héten már kétszer is műsorozott....

Tegnap olyan hisztit csapott, csorogtak a könnyei, belilult a feje... csak néztünk apával, hogy most ez mi...

De valószínűleg nagyon fáradt volt, mert egész nap csavarogtunk és nemnagyon tudott délután aludni... Szóval
Julcsi még a múltkori kérdésedre válaszolva, néha ez a nemalvásnak a következménye...
Julcsi: őszintén szólva, amikor nálunk ez volt, én hagytam hogy sírjon, mert nem akartam rászoktatni a babakocsis altatásra. Bár ezek nem voltak igazi sírások, inkább csak nyafogás.Az elején ugyanis nálunk is az volt. Szerencsére hamar megtanulta, pár nap alatt és azóta is egyedül jól elalszik... Bár amikor nagyon sír vagy olyan "belilulós" hisztit csinál, mint tegnap, akkor én sem tudom úgy hagyni, de szerencsére ez csak nagyon ritkán fordul elő. Már nem is nyavajog, ha lerakom a kiságyba, mert megtanulta, hogy ez így normális. Én azért ragaszkodtam ehhez ennyire, mert a nővérem az elejétől fogva altatta a kislányát és annyira hozzászokott, hogy most már több mint 2 éves és még mindig csak úgy tud elaludni, ha hozzábújik a tesóm. Ami most, hogy már nő a pocakja és jön a második baba, egyre nehezebb lesz...

és sajna egyelőre nemnagyon tudja leszoktatni róla.
Én sajna nem vagyok az az érzelgős típus, elég szigorú vagyok magammal szemben is... Meg is kaptam az elején, hogy milyen "káin" vagyok, de én akkor is ragaszkodtam az elképzeléseimhez. És láss csodát most mindenki el van ragadtatva, hogy milyen jó kislányom van, soha nem hisztizik és nagyon keveset sír. De az sem igazi sírás, inkább csak nyafogás... És továbbra is nagyon vidám, egyfolytában mosolyog és rengeteget gügyög...c
Szerintem sérülést akkor okozna a gyereknek, ha megszokta volna hogy igy altatom és hosszú idő után egyszer csak "cserben hagynám". Viszont én még nagyon az elején rászoktattam, így ez lett neki a természetes és így nemhiszem, hogy "sérült"....
Bocsi, kicsit hosszú lett...
Egy tegnapi kép:
