Tüncike,
nagyon sok gyógymanót küldök hozzád, te drága! Mikor lesz eredmény a műtét után?
Ez a gerincbecsípődés teljesen ismerős, sajnos... Apám, és én is négykézlábaztunk utána, apám ún. stoppolásra járt, Lidocain és Novocain injekciókat kapott körbe a gerince mentén. Van egy jó kis gerincsérve.
Hát én teljesen félreértettelek, de ez valszeg az én hibám. Neked is van egy testvéred, hallod-e kis "pszichopata"...

(Köcsög én is vagyok a testvéremnél, úgy látszik, ez valami testvér-tájszólás...)
Érdekes az, amit bemásoltál. Én ezeket a függő embereket akaratgyengének tartom, sajnos, volt/van a családban elég alkoholista. Az a furcsa, hogy nekem soha nem jutott eszembe sem inni, sem cigizni (kipróbáltam néhány szál erejéig 13 évesen), sem drogozni. valahogy nem értem rá, nem érdekelt, pedig a fősulin is volt mindegyikre elég példa. Persze lehet, hogy valamilyen hasonló gyermekkori trauma, vagy genetika állhat a háttérben.
A melegekre is ezt mondják, ami rendben is van, csak utálom, hogy mellkasukat döngetve kivonulnak, és mintha nekem, heterónak kellene szemlesütve járkálnom. Szeritem a szexuális beállítottsága mindenkinek magánügye, ezért nem értem, miért viszik ki az utcára.
Haslika,
manócskák arra is mennk!!! Én is beteg vagyok, Bencus is, a fél utca gyereke lázas, szóval jól jött ez a hirtelen nyár. Milyen volt a hétvégétek?
Boboka,
melyik kórházban szülsz majd?
A MÁV-ban, ahol Bencust szültem, helyből az volt a rend, hogy akár sima, akár császáros volt valaki, az első éjszaka a baba megfigyelésen volt, az anyukának pedig pihenni kellett. Aztán már hajnalban lehetett menni a kicsikért. Én is ügettem Bencusért már hajnali 4-kor, mondtam, hogy kit keresek, és az egyik csecsemős hátraszólt a másiknak: Ja, kuglit told már ki, itt van az anyukája. Kuglinak hívták, mert bár meggyötörtük egymást szülés közben a szép 38-as fejkörfogata egy kis szabályos kugligolyót formázott...
Biztos, hgy császár lesz? Az előzmények miatt?
Zaha drága,
köszönöm kérdésedet, már kb. 2 hete lábon húzom magamat, a kicsivel együtt szenvedünk. ma annyira köhögött, hogy elvittem, hallgassanak rá, de nem találtak semmit. A mandulájáról a gomba múlik, megtükrözte tegnap a dokinő az orrmandulákat is, de hálistenek csak hűlt helyük van... Tiszta taknyik vagyunk (bocsánat).
Nem tudom, miért alakult ez így, de most, visszagondolva a gyerekkoromra, és a minket ismerő kívülállók reagálására azt hiszem, már akkor, amikor a húgom megszületett. Afféle ajándék lett ő, késői gyerek (10 év van közöttünk), és a labilis lelkű anyám szerint teljesen olyan a húgom, mint ő. Vagyis közelebb áll hozzá. Dehát erről én nem tehetek, szeriuntem nincs két egyforma gyerek, ráadásul engem anyámék mindig úgy neveltek, hogy harcoljam meg a magam életét, egészen kisiskolás koromtól dolgoznom kellett. Mindenesetre az én egyéves kicsimet az anyám megátkozta a kapunk előtt (az apám pedig eltűrte ezt, és életében először nem vágta szájon az anyámat), és én azóta tudni sem akarok róla. Ez az a dolog, amit nem akarok neki megbocsátani.
Melcsike,
milyen volt Barcinak az ünnep? Mi ez a nagy vonulás nálatok?
Bea,
aranyosak vagytok a képeken. Szép kis nyuszi-ajándékokat kaptak a kicsik. Meló-ügy?
Képzeljétek, ma voltam egy állásinterjún. A kb. 100 beadott álláspályázatomra végre reagáltak. Pedagógiai menedzsert keresnek, megyei szintű cég, volt feladat is, meghívót és hivatalos levelet kellett írni. Erre az állásra kb. 50-en jelentkeztünk (láttam az önéletrajzos dossziét, ahogy pörgette a főnök).

Na, ez is megvolt, semmi reményt nem fűzök hozzá, de legalább behívtak.